Hogy éljek így??

Igyekszem talpon maradni, szerencsére van munkám. Tudom intézni dolgaim ami anyagi költségekkel járnak, lassan gyűjtök albérletre, majd jogsira, majd kocsira, persze ez mind mind hosszú idő. A gondom viszont az hogy nagyon egyedül vagyok. Egy ember van aki ismer, de ő sem lessz mindig itt, és van egy akivel rendszeresen beszélgetek. Közel vagyok a 30-hoz, szoktam beszélgetni, de nagyon keveset, és kb, csak a melóban. Mostanság elkezdtek rémálmaim lenni hogy elhagynak hogy többet nem akarnak velem beszélgetni. Utána jött egy az hogy a gondolat hogy lehet hogy nem lessz kihez szólnom, ami nagyon rosszul érint, belém hasít és elkezdek sírni, mert tudom hogy milyen hiszen több mint 10en akárhány évig nem beszéltem nagyon senkivel sem.

Alkalmanként rám jön a szorongás, bár igazából egész nap szorongok, de van hogy erősebb a dolog, mint például most.

Nem járok sehova, nincs olyan közeg ahova tartoznék. Nem tudok bízni, ha mégis akkor elkezdek szorongva kötődni, ami miatt el is veszítem a másikat. Félek hogy elhagynak.

És mindemellett nagyon nehéz, elmenni bárhova. Nem tudok ebből egyedül kimászni, megesz a magány, és a stressz.