Minimálbéres találhat barátnőt?

Avval értek egyet, bárki találhat (akár nála jobb fizetéssel rendelkező partnert is), ha jó személyisége, egyénisége, stílusa és mindez mellett becsületes, hűséges.

Nálunk nagyjából mindketten átlagosan, de szinte keveset kerestünk. Én elvált voltam, próbáltam újra talpra állni, tehát épp szüleimmel laktam. Meló mellett estin tanultam. Nejem állami kórházban dolgozott, vagyis ő sem volt túlfizetve, anyukájával, szellemi fogyatékos öccsével lakott.

Nem a pénz határozta meg a viszonyunkat! Összeköltöztünk egy szoba-konyhás-fürdőszobás bútorozott bérelt lakásba. Klassz kis kuckó volt, szépen felújítva, így a vendégfogadás sem volt ciki.

Mindketten tanultunk, majd én gyakornok melót végeztem heti három napon az új végzettségemmel, a többin dolgoztam egy kicsivel jobb fizetésért, de majd megszakadtam. Egy évig voltam gyakornok, mindezt 34 évesen. Fél évig, fizetés nélkül, majd alapbért kaptam. Amikor véglegesítettek el sem hittem mekkora fizetést ajánlottak. Életemben nem kerestem annyit még! Nem volt kiemelkedő, csak nekem volt magas. (mintha most kapnék havi 1 milliót kézhez) Nejem terhes lett, így otthon volt 3 évet, közben másod diplomára tanult. Visszamenet melózni, pár hónap után ismét teherbe esett, erre az állami kórház kirakta. Persze, terhes nőt nem lehet kitenni, de mivel az állami egészségügyben sok helyen, náluk is, három havonta kötöttek szerződéseket, egyszerűen nem hosszabbították meg. Amikor megszületett a csemete, az államtól egy fillért nem láttunk 13 hónapig! Semmit, még családi pótlékot sem. Bírósági ügy lett belőle, mert csak hat hónapot akartak kifizetni visszamenőlegesen. Végül kifizették mindet, de kamatot persze nem.

Azóta nejem egyéni kisvállalkozóként melózik. Két év kellett, mire beindul a munkája. Manapság annyi van, (köszönhetően a pocsék egészségügynek), hogy akár alkalmazottat is felvehetne.

Nem szórtuk el a pénzt, ingatlanba fektettük (hitelt nem vettünk fel soha). Laktunk szülőkkel, sógorommal is. Vettünk, felújítottok saját kezűleg, rokon és ismerős szakikkal, majd eladtuk, vettük nagyobbat, vagy értékesebb környéken ugyanakkorát. Kiadtuk, amíg nem volt rá vevő. Mára, amikor ötvenesek vagyunk, van saját nagy lakásuk és kiadott is.

A lényeg, ha egymásra talál két ember és van bennük lendület, energia, képesek tanulni, akkor együtt lehet haladni! Ha nem is gazadagon, de meg lehet élni.

Értelmes nő és férfi is tisztában van evvel. Aki nem gazdag, nem keres jól, a szerelemre, a párkapcsolatra ugyanúgy vágyik. Ha pedig nem pénzéhes, számító típus, akkor nem a másik fizetése, vagyona fontos számára.

Az én egészségem nemigazán van toppon, de soha nem akartam rászorulni másokra, beleértve az állami segítséget sem. Segélyt is csupán végső esetben vettem igénybe néhányszor. Bennem van egy olyan lendület, hogy mindenáron megakarom mutatni, megállok én a saját lábamon. Több szakmám van, ráadásul, mindegyikben szeretek fejlődni is, így ilyen olyan tanfolyamokon is túl vagyok. Ezt az értelmes munkáltatók is értékelik. 13 éve viszont megelégeltem a sok hülye kisfőnököt, + az egészségemnek sem tett jót a hajtásból adódó stressz, az éjjel-nappal dolgozás, így kisvállalkozó lettem. Itthon dolgozom, a magam ura vagyok, ahogy felségem is a sajátja. Magunk osszuk be az időnket, akkor teremtünk szabadnapot, amikor szeretnénk, vagyis a "szabadságunkat" sem a főnökök osszák be. Néha együtt ebédelünk, de általában reggel és este együtt étkezik a család hétköznapokon is. Hosszú hétvégéket is tudunk teremteni. Persze, mindketten hajlamosak vagyunk sokat dolgozni, én pl. éjszakai bagoly típus vagyok, mindig is szerettem éjjel dolgozni.

Mindez mellett, amikor anyukám meghalt a covid alatt, fél oldalára lebénult, jelenleg 92 éves apukámat magunkhoz vettük, én ápolom.