Tudatos magányosság? Van ilyen?
Nekem sosem voltak barátaim, párom, szüleim előtt sem nyílok meg sok bennem ugy kb. minden.. Annyira nem akarok senkinek sem problémát, hogy inkább türelmesen várom, hogy meghaljak mert én vonat elé nem sétálok mert azzal csomó embert szivatnék meg, gyógyszert nem szedek be mert amilyen szerencsém van csak vesekárosodásom lenne, felkötni meg nem fogom magam mert ha rosszul csinálom csak a gerincem roppan el aztán élhetek tolókocsiba. Így kérlek ne írjátok, hogy "akkor öld meg magad, kis nyomorult g3ci " mert nem fogom.
Most -mivel nem akarok még aludni- elgondolkodtam azon, hogy létezhet-e olyan, hogy valaki csak azért éli le maganyosan az életét mert így látja jobbnak? Engem nyomaszt, de nem tudok rajta változtatni, semmi nem érdekel, de tényleg semmi, tudom, hogy képtelen lennék bármire mert buta vagyok vagy elrontom azt amibe kezdek, sosem csináltam magamtól semmi jót, még a rántottát is elcseszem, íztelen csak én eszem meg mert nem akarok pazarolni.. Pszichológushoz sem akarok elmenni mert nincs rá pénzem, meg szerintem már nem tudna segíteni, javasolná, hogy menjek ki valami olyan helyre ahol engedélyezett az aktív eutanázia. Persze oda sem tudnék eltalálni, nyelvi korlátok miatt.
:(
Tehát van ennek a jelenségnek neve?
“ javasolná, hogy menjek ki valami olyan helyre ahol engedélyezett az aktív eutanázia.”
Nem javasolná.
Bátorítana, hogy legyen merszed ÉLNI.
A neve: kisebbségi komplexus. Alulértékeled magad.
Megvannak erre a megoldások, módszerek, terápia.
A rántottádat utólag is lehet ízesíteni némi sóval, borssal, piros paprikával, snidlinggel, paradicsommal, újhagymával, reszelt sajttal… mikor mivel.
Valóságosan és képletesen is.
Huh, jó depis vagy te. Ezen mondjuk a pszichológus nem fog tudni segíteni (van amúgy ingyenes lehetőség is), mert ha te nem akarsz változtatni akkor nem fog változni semmi, nem ő oldja meg a problémáid csak vezet ha hagyod.
Amúgy ez nem tudatos magány, csak szimpla céltalanság. Lenne igényed a társaságra, sikerekre, csak lusta vagy tenni értük, vagy felismerni őket.
Vannak TB alapú pszichológusok is, lehet valóban érdemes lenne beszélni eggyel.
Nem bántásnak szánom:
"meg szerintem már nem tudna segíteni, javasolná, hogy menjek ki valami olyan helyre ahol engedélyezett az aktív eutanázia."
Ilyet egy pszichológus nem mondhat. A másik pedig, ha te eldöntötted, rajtad nem lehet segíteni, akkor nem is lehet - ezért kellene a gondolatmeneteden változtatni. Mert közben én is azt érzem, lenne igényed társaságra, újdonságra, sikerre, csak ezekért nem teszel. És változtatás nélkül változás sem lesz, változtatás meg azt jelenti, hogy valaki (meg)tesz valamit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!