Hogyan kezeljem a magányomat?

Átérzem a helyzeted,voltam ilyenben már évekkel ezelőtt.

Nálam annyival rosszabb, hogy családom nincs. Barátaim pedig elkoptak az évek alatt,mind otthon van és a saját családján kívül senkivel sem érintkezik.

Talán nálad az a fő gond,hogy ugyan vágysz arra,hogy keressenek,írjanak,de mégis ellököd magadtól azokat, akik ezt megtennék.Ebben látom a legfőbb gondot,mert tényleg magadra maradsz.Ilyen nálam sosem volt,sosem löktem el senkit,ha érdeklődtek,írtak, vagy találkozni akartak.

A csend az jó,feltölt.De egy idő után rossz hangulatot ad és az ember elkezd kattogni mindenen és gondolkodik,sokszor felhergeli magát megtörtént eseményeken - hiába.

Nekem az volt a jó,hogy szeretek mozogni,gyalogolni,kirándulni, így bármilyen is az idő, mindig találok módot,alkalmat arra,hogy menjek :) Kigyaloglom magamból a munkahelyi marhaságokat és a magány miatti feszültséget is. Ez szinten tart,no meg a sok olvasás :)

Kiégést nyolc éve éreztem utoljára,amikor elhagytak, de abból is felálltam és rendbe jöttem.

Jó tanácsként fogadd el,hogy akárki közeledne,jó szándékkal,érdeklődve - azt ne lökd el,ne zárkózz el.Mert akkor tényleg magadra maradsz,főleg ilyen fiatalon !

F

Szóval nem keres téged senki nem érdekelsz te senkit de kerülöd azt a pár embert aki érdeklődik irántad.

Itt van egy logikai bukfenc.

A dolgokat sötétebbnek hazudod magad számára mint amilyenek, és mindent sötétnek látsz ezt nevezik depressziónak.

Szerintem az első válaszoló jól mondja, akik közelednek ne lökd el magadtól, mert attól nem leszel kevésbé magányos, tudom hogy a depi miatt nyűgnek éled meg, de gondolj arra hogy őket érdekled és foglalkoznak veled, másképp nem érdeklődnének.

hat igen ez igy van kb ahogy irod. volt egy szomszed csaj veled egy idos, aztan panaszkodott hogy az elektronika meg internet elveszi a tarsas kapcsolatot, nem talalkoznak az emberek, interneteznek, teloznak.

Aztan mit latok, nyomkodja a telot. Esetleg buliba mennek dugni vagy drogozni max.

Azért, utolsó, mert kérdező, csakúgy, mint korosztálya, a számítógép mellett cseperedett, sohasem tanulta meg a normális emberi kommunikációt. Kényelmes nekik a magány, kényelmes, hogy nem kell senkire figyelni, nem kell senkihez alkalmazkodni, senkit megérteni, stb.

Pedig valamit tudni kell; a magány veszélyes! Az ember társas lény, és mivel az őskorban a kirekesztett, egyedül maradt ősünk rövid időn belül elpusztult, a magány veszélyforrásként, és ezért folyamatos stresszfaktorként él az emberben, és mint tudjuk, a stressz csúnya dolgokra képes.