Hogy ne fájjon, hogy engem mindig kihagynak mindenből?

Szerintem nem mondok újat, ha azt mondom, ezzel a problémával nem vagy egyedül.

A szaknyelv ezt FOMO-ként említi. ("Fear of Missing Out" => "Félelem a kimaradástól")

Ha szeretnél jobban utána nézni ennek a jelenségnek, nyugodtan keress rá a FOMO-ra akár googlen, akár a wikipédián.

Több online pszichológus, fórum de még a Femina oldala is szólt már erről a témáról.

Andrew Przybylski, a téma első kutatója szerint a leküzdés módja egyszerű:

"A kulcs saját magunk megismerése. Ha tisztában vagyunk vele, mit akarunk az élettől, stabil az önképünk és az értékrendünk, van önbizalmunk, ismerjük saját magunkat és a képességeinket, akkor a „jaj, biztos éppen lemaradok valamiről” érzése automatikusan megszűnik, okafogyottá válik." (Wikipédia)

Kb azt akartam írni, amit 5-ös, vagy 6-os.

Találj ki valami jó programot, amit te is szívesen csinálnál, ahhoz keress embereket, hogy volna-e kedvük, mert ha igen, akkor te megszervezed.

Mondjuk lehet, hogy érdemes várni vele egy kicsit, mert úgy látom, már elkezdődött a karácsonyi őrültek háza, de január-február szerintem a legunalmasabb, legdepresszívebb, leghidegebb hónap az évben, én hálát adnék ha valamelyik ismerős, vagy kolléga elhívna pl. korcsolyázni ebben az időszakban, mert az azt jelenti, hogy nem nekem kell leszervezni.

Nem bántásnak, hanem építő kritikának szánom:

ha ennyire gyakran esik ez meg, tényleg változtatni kellene valamin. Legyél kezdeményezőbb, legyél nyitottabb, közvetlenebb, kommunikatívabb. Próbáld megtalálni a társaságod, akikkel utána kialakulhatnának közös programok.