Nem birom már hogy minden hétvége háztartás meg semmi. Hogy lehet ezt mentalisan bírni?

Szerintem ezen az oldalon nagyon sok sorstárs van főleg férfiak közül akik ugyanígy vannak.

Ha leírod hogy melyik megyében laksz, biztosan akad pár jelentkező akik szívesen beszélgetnének veled. És hát ki tudja, sosem tudhatod hogy ki ül a monitor túloldalán.

32F

És igen. Valószínűleg már vagy hatan írtak neked privát üzenetet, már csak válogatnod kell.. :D

Gondolkodtam én is hogy rád írok, de mivel már majdnem egy órája kint van a kérdés, így én már csak a sokadik üzenetküldő lennék ezért lehet hogy nem is válaszolnál.

Ezért lenne jó tudni hogy melyik megyében laksz ;) Ennyit még talán le lehet írni az oldalon, abból még nincs semmi.

Mert akkor lehet hogy akadna valaki ugyanabból a megyéből, akivel akár egy rendes párkapcsolat is kialakulhat.

Kérdező! Átérzem, amit írsz, pedig én született Budapesti vagyok, mégis 10 évig éltem egyedül. Ugyanezeken mentem keresztül, hétköznap munka, hétvégén takarítás, főzés és aztán nekiindultam egyedül, hogy elmegyek sétálni a dunapartra vagy biciklizni. Neten ismerkedtem, de valahogy mindig valami barmot sikerült kifogni vagy ugyanez, mint neked, hogy 200 km-re lakott és kéthetente tudtunk találkozni. Pedig rám mindig azt mondták, hogy bombázó vagyok (bár én sosem láttam annak magam) de eléggé zárkózott is vagyok, így az ismerkedés sem ment olyan lazán, mint másoknak.

Aztán, 9 évvel ezelőtt szintén a neten ismertem meg a párom, akkor voltam 35 éves. Sajnos nagyon volt köztünk a távolság, így az "elején" távkapcsolat volt köztünk, egészen pontosan két évig. Mindketten túl voltunk már pár csalódáson és féltünk összeköltözni, de a távkapcsolatot sem akartuk, hiszen szerettük egymást, szerettünk volna már több időt együtt lenni. Mivel ő jobban szerette a munkáját, mint én, ezért én mondtam fel és költöztem le hozzá vidékre. Már elköltöztünk onnan, de azóta is együtt élünk, immáron a saját házunkban. Ha valaki ezt akkor elmeséli nekem, mikor egyedül éltem, kiröhögöm. Annyira sokáig éltem egyedül, hogy én már biztos voltam benne, hogy úgy is maradok.

Sose add fel, de próbálj kicsit pozitívabban hozzáállni ehhez az időszakhoz. Tudom, könnyű mondani, én is utáltam azt az időszakot, de van egy mondás: "Nevess, ha esik az eső. Ha sírsz, akkor is esni fog, akkor miért ne nevetnél inkább?"

Fel a fejjel!