Öngyilkosság mert túl unalmas személyiség vagyok. Objektívan indokolt lehet?

Elegem van a maszkolt egyedüllétből. Egész életemben az ÖSSZES baráti társaságból én voltam az a bizonyos kakukktojás. Az az ember, akit csak megtűrnek a társaságban, de a csoport chat mellett kialakul az igazi csoport chat nélkülem.

Tudom a miértjét, mert túl kedves de UNALMAS vagyok. Semmi nem érdekel egy-két videojátékon kívül, semmiről nem tudok beszélgetni. Nincs humorérzékem, nem tudom lekötni az embereket, senkivel sincs közös témám. Nem szeretem az alkoholt, nem szeretek füvezni, rosszul keresőként próbálok spórolni és nem tudok költekezni agyba-főbe. Nem tudom elengedni magam, folyamatosan (magamban) szorongok közösségekben és szociálisan kínosan viselkedem.

Bevesznek baráti társaságokba de egy rövid idő után teljes mértékben kihagynak mindenből. Senki nem hív sehova, senkit nem érdekli hogy élek-e vagy halok-e.

Ha bárkit megkérdezek a miértjéről, mindig csak terelik a témát. Most 25 éves vagyok, 15 éves korom óta próbálom fejleszteni magam ebben de mindhiába. Jártam csomó szakemberhez ezzel kapcsolatban, olvastam és néztem önfejlesztő témájú tartalmat, de mintha egy helyben kapálóznék. Szakemberek lemondtak rólam olyan gáz a helyzet. Képtelen vagyok ilyen nagy volumenű változtatást beiktatni az életembe. Annyit tudtam elérni, hogy egy rövid ideig felveszek egy maszkot de elfáradok és leesik a maszk, kijön az introvertált, extrém unalmas énem. És vissz7aesek a gödörbe, a kakukktojás szerepbe.

Párkapcsolatról álmodni sem tudok, össz-vissz volt 1, az is 1 hónapig tartott, de az is csak távkapcsolat volt.

Depressziós lettem ettől az egésztől mert vágyom a társaságra, de már sírhatnékom van az egésztől. Olyan szinten magam alatt vagyok, hogy legszívesebben öngyilkos lennék, mert nem látom a kiutat. Már egy se veled, se nélküled kapcsolatom van a szocializációval. Ha itthon maradok begubózva akkor rosszul érzem magam, ha kimegyek bulizni akkor is rosszul érzem magam.

És nem 1-2 társaságról beszélek az elmúlt 10 évből, hanem 5 baráti társaságról. Különböző személyekkel, mindegyik vége ugyanaz lett. Ők elvannak egymással mai napig, én meg mindenhonnan ki lettem közösítve.

Azon gondolkodom, hogy ez már nem lesz jobb sehogy. Így is túl sok energiát fektettem bele, hogy kilépjek a komfortzónámból. NEM LESZEK IZGALMASABB! Képtelenség. Egy hal nem fog fára mászni esete, de itt a halnak életfeltétel a fáramászás, mert mégis csak szociális lény vagyok és a magány kicsinál :(