Öngyilkosság mert túl unalmas személyiség vagyok. Objektívan indokolt lehet?
Elegem van a maszkolt egyedüllétből. Egész életemben az ÖSSZES baráti társaságból én voltam az a bizonyos kakukktojás. Az az ember, akit csak megtűrnek a társaságban, de a csoport chat mellett kialakul az igazi csoport chat nélkülem.
Tudom a miértjét, mert túl kedves de UNALMAS vagyok. Semmi nem érdekel egy-két videojátékon kívül, semmiről nem tudok beszélgetni. Nincs humorérzékem, nem tudom lekötni az embereket, senkivel sincs közös témám. Nem szeretem az alkoholt, nem szeretek füvezni, rosszul keresőként próbálok spórolni és nem tudok költekezni agyba-főbe. Nem tudom elengedni magam, folyamatosan (magamban) szorongok közösségekben és szociálisan kínosan viselkedem.
Bevesznek baráti társaságokba de egy rövid idő után teljes mértékben kihagynak mindenből. Senki nem hív sehova, senkit nem érdekli hogy élek-e vagy halok-e.
Ha bárkit megkérdezek a miértjéről, mindig csak terelik a témát. Most 25 éves vagyok, 15 éves korom óta próbálom fejleszteni magam ebben de mindhiába. Jártam csomó szakemberhez ezzel kapcsolatban, olvastam és néztem önfejlesztő témájú tartalmat, de mintha egy helyben kapálóznék. Szakemberek lemondtak rólam olyan gáz a helyzet. Képtelen vagyok ilyen nagy volumenű változtatást beiktatni az életembe. Annyit tudtam elérni, hogy egy rövid ideig felveszek egy maszkot de elfáradok és leesik a maszk, kijön az introvertált, extrém unalmas énem. És vissz7aesek a gödörbe, a kakukktojás szerepbe.
Párkapcsolatról álmodni sem tudok, össz-vissz volt 1, az is 1 hónapig tartott, de az is csak távkapcsolat volt.
Depressziós lettem ettől az egésztől mert vágyom a társaságra, de már sírhatnékom van az egésztől. Olyan szinten magam alatt vagyok, hogy legszívesebben öngyilkos lennék, mert nem látom a kiutat. Már egy se veled, se nélküled kapcsolatom van a szocializációval. Ha itthon maradok begubózva akkor rosszul érzem magam, ha kimegyek bulizni akkor is rosszul érzem magam.
És nem 1-2 társaságról beszélek az elmúlt 10 évből, hanem 5 baráti társaságról. Különböző személyekkel, mindegyik vége ugyanaz lett. Ők elvannak egymással mai napig, én meg mindenhonnan ki lettem közösítve.
Azon gondolkodom, hogy ez már nem lesz jobb sehogy. Így is túl sok energiát fektettem bele, hogy kilépjek a komfortzónámból. NEM LESZEK IZGALMASABB! Képtelenség. Egy hal nem fog fára mászni esete, de itt a halnak életfeltétel a fáramászás, mert mégis csak szociális lény vagyok és a magány kicsinál :(
válasza:Hát engem nem zavar hogy mit csinálsz.:D
Én is egyedül vagyok évek óta,de lefoglalom magam és mindig kitalálok valamit ami örömet okoz vagy kihívás.
Te ilyen vagy,ezt fogadd el.Amíg változtatni akarsz addig nem fog menni.Gyerek vagy még,elötted még pár 10 év,nem tudhatod mi fog még történni.
Nem tudom elfogadni, mert pont attól érzem rosszul magam, hogy ilyen vagyok. Nem akarom elfogadni, hogy a létezésem=magány.
Én is lefoglalom magam de kezdek beleőrülni az egyszemélyes napokba.
válasza:Az a baj, hogy úgy tekintesz úgy magadra, mint aki képtelen megváltozni. Így persze, hogy minden kísérlet kudarcba fullad, ha valójában csak azért kezdesz bele, hogy elmondhasd, nem sikerült.
Azt kell tudatosítanod magadban, hogy sok embernek rosszak a veleszületett szociális képességei, de mint minden, ez is javítható egyrészt, másrészt pedig az emberek jórészét azzal lehet megnyerni, ha úgy érzik figyelnek rájuk, lehet ennek a kimutatását lenne érdemes gyakorolni. Harmadrészt, ha Téged meghatározott dolgok érdekelnek, akkor keress ennek mentén társakat, a videójáték egy jó kiindulási alap, akár Discord szerveren is.
Legyél valamelyest nyított, ha új témát dobnak fel, nem baj, ha nem értesz hozzá, de mutass érdeklődést. Nem baj, ha alapvetően spórolos vagy, de ha kimozdulsz, engedd meg magadnak, hogy a szokásosnál többet költs magadra, vagy másokra.
válasza:Pszichiáter, antidepresszáns és mellette kognitív terápia. Kb 3-5 év.
Kva sok munka, kv asok pénz, de nagyjából ez az ami ki tud szedni ebből.
válasza:4 huzz innen pszihó
Miért egyből ezzel jönnek az emberek?
válasza:5, egyből? A kérdező öngyilkos akar lenni. Mi az a pont amikor egy mentális betegséget, mint a kérdésben írt depressziót, szorongást szakemberrel kéne kezelni szerinted? Először ölje meg magát, aztán majd utána jöhet az a szint, hgoy lemenjen szakemberhez, vagy mi?:D
Ha eltörik a kezem, elmegyek a balesetibe, ott vannak a töréshez értő szakemberek. Ha tönkremegy az autóm, autószerelőhöz viszem.
Ha a lelkem beteg, akkor meg ehhez értő szakemberhez viszem.
Persze, tudom, sokan itt beböfögik, hogy "önismeret, kész!" vagy "menj el gyúrni". Vagy napi 10 perc meditálás. Az. Akik ilyeneket írnak, azoknak lövésük sincs arról mi az a depresszió, szociális szorongás, generalizált szorongás vagy öngyilkossági hajlam. Elég szomorú, hogy még mindig ott tart a társadalom, hogy inkább dögöljön meg valaki, de nehogy már szakemberhez forduljon a betegségeivel..
válasza:Aztaaaaa mint ha én írtam volna, addig a szakaszig, hogy voltam szakembernél.
Ha van kedved beszélgethetnénk, mondjuk dc-n az jobb mint írásban én szeretek beszélni.
válasza:Korabeli F,
Akár én is írhattam volna..
Nagyon nagyon elegem van, megkönnyebülés lenne ha vége lenne már ennek az egésznek, de nem merem megtenni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!