Miért vagyok ennyire szerencsétlen minden téren?

Annyira elegem van már az egész életből nem bírom már elviselni a sok rossz embert. Mindenki olyan szemétláda tisztelet annak a kevés kivételnek. Itt vagyok lassan 37 éves meggyötört lelkileg sérült nő és nem látom semminek az értelmét. Főleg mióta édesanyám itthagyott engem azóta minden még sokkal nehezebb. Semmi nem jó körülöttem. A párkapcsolatom is pocsék csak nyűglődés. Munkát se találok hónapok óta olyat ami tényleg jó is lenne. Ahol dolgoztam onnan elküldtek 1 év után mert nem volt szimpatikus a kêpem de nem tudom miért. Mindenhol pofára mennek a munkahelyen is. A lelki sérülteket kicsinálják bántják. Ez volt gyerekkoromban is ott is mindig csak bántottak a lelkembe gázoltak. Felnőttként meg nagyon nehéz boldogulni. Minden csak arról a mocskos pénzről szól ha nem dolgozol akkor éhen halsz mert nem lesz pénzed. Utálom ezt a világot bárcsak sose kéne dolgozni menni emberek között lenni. Nekem nem is a munkával van bajom hanem az emberekkel mert mindenhol vannak rosszindulatúak. Egyedül akarok dolgozni senki mással. Utálom az embereket napról napra egyre jobban. Ráadásul több mentális problémával is küzdök pl: pánikbetegség, szorongás, depresszió, szociálisfóbia, társfüggőség. Tönkre mentem már idegileg a rossz párkapcsolatok miatt amikben voltam. Sose becsültek meg a párjaim ha meguntak eldobtak mint egy rongyot. Pedig ên nagyon tudok szeretni a végsőkig kitartok a párjaim mellett. Csak nekem is vannak elvárásaim mint mindenkinek. Elegem van mindenből szívem szerint mennék az anyu után mert már nem bírom ezt a nyomást. Itthon se ért meg senki a testvérem se tudja hogy én milyen is vagyok valójában. Ő csak küldene dolgozni. De nem olyan egyszerű nekem munkát találni. Már sokszor magamban beszélek mikor egyedül vagyok itthon mert nem ért meg senki. Nagyon magányos vagyok. Nem akarok a diliházba kikötni. Mit tegyek?