Miért nem dob fel semmi pasikon kivul?

Nem tudom meddig tartott a kapcsolatod, de ha hosszabb ideig él valamiben/csinál valamit az ember ami utána hirtelen megszűnik, nehéz más dolgokra át vagy visszaállni. Nekem ez a tapasztalatom személyesen és ismerősi köröm alapján, így én ezt egy természetes folyamatnak tartom. Változó kinek mennyi ideig, nálad lehet ez az egy év még nem volt elég arra, hogy ez változzon. Az emberekhez való viszonyulásod meg a barátaidban való csalódásod miatt van.

Viszont ahhoz, hogy újra párt találj, változtatnod kéne azon a mentalitáson ami ebben a kérdésben megnyilvánul. Te magad írtad, hogy nem érdekelnek az emberek, mert pl. panaszkodnak. Pontosan ugyanazt csinálod most te is és ugyanúgy lehet, hogy ezért nem érdekelsz annyira másokat. Ha egy pörgős kapcsolatot szeretnél, amiben újra felpezsdülnél, ahhoz a te hozzáállásodnak is olyannak kellene lennie. Egy jó pszichológus ezen jó eséllyel tudna segíteni. Esetleg egy olyan hobbi, amit nem próbáltál még, nem feltétlenül kell társas hobbinak lennie. Lehet pont egy ilyenben találod meg azt a kis örömöt ami elindít a javulás utján (én pl. írni kezdtem mikor padlón voltam. Sose voltam nagy könyvmoly, nem volt célom az írói pályafutás sem, csak tök jól esett, hogy kitaláltam valamit, aztán leírhattam)

Emberként azt mondom, hogy sokkal könnyebb mind barátokat, mind párt találni, ha rendben vagy mentálisan. A legtöbb ember olyan barátokat szeretne, akik pozitívak és akik pörgetik őket, nem pedig lehúzzák. Nyilván mindenkinek lehet rossz időszaka és a barátok ezen átsegítik egymást, meghallgatják a másikat, de ha valakinek csak rossz időszaka van, azt annyira nem értékelik. Pasiként pedig azt mondom, hogy sokkal jobban felfigyelünk egy lányra és tűnik szimpatikusabbnak, ha összességében pozitív kisugárzása van. Az, hogy nem sportolsz, nem vagy fitt, annyira nem mérvadó, nincs baj ha valaki nem fut maratont, nem edz, vékony, vagy molettebb, viszont az igénytelenségből fakadó elhízás az taszító mindkét nem esetében.

Ezt a "segíts másokon dumát" hogy én mennyire rühellem...

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy ellenezném a segítséget! Sőt, ha összeszámolom, hogy hány embernek, miben, mennyivel segítettem, akkor messze több jönne ki, mint a nagy átlagnak. De az ilyen "járj el hajléktalanokat pátyolgatni", meg hasonló dolgok, nos... akinek olyan a lelkülete, és a motivációja, annak ez tényleg segít. Akinek meg nem, annak ettől nem lesz rosszabb, ez csak nyűg lesz neki, és még jobban lehúzza.

Meg azért legyünk őszinték, ha a közvetlen környezetünkben valakinek segítünk, egy idő után a fejünkre fog nőni. Jó dolog segíteni, de nem mindegy, hogy kinek, hogyan, és mennyit.

Azt meg ne tagadjuk le, a többségnek - beleértve például engem is - akkor igazán teljes az élete, akkor tud más dolgokat is felhőtlenül élvezni, ha van valaki, akivel kölcsönösen szerethetik egymást. Én is tök jól elvoltam magamban, sportoltam, sakkoztam, játszottam, utazgattam, de valami mindig rohadtul hiányzott. Tök jól le tudnak ezek a dolgok kötni, de mégis folyamatosan volt az az érzésem, hogy valami rohadtul hiányzik az életemből, és egyszerűen nem vagyok boldog. Mióta kapcsolatban vagyok, azóta ezek a dolgok is sokkal jobban feldobnak, sokkal szívesebben csinálom, és azóta boldog vagyok.

Szóval teljesen érthető, ha hiányérzeted van, amiért nincs egy társad, viszont az a baj, hogy rémesen negatívan állsz mindenhez. Negatív vagy, ellenséges, lenéző, és savanyú. Szerintem egy jókora depresszió is befigyel. Utóbbit kellene leginkább kezelni, mindenképp szakember segítségével (mert láthatóan magadtól ez nem megy, sőt...), és ha ez megoldódik, onnantól lehet, hogy a többi problémád is magától reneződik, vagy ha nem is, akkor azokal már jóval könnyebb lesz megoldani.

Egyébként meg csak halkan jegyezném meg, hogy sportolni nem csak azért lehet ám, ha az ember le akar fogyni, vagy izomkolosszus akar lenni. Nem csak másokért lehet valamit csinálni, hanem magunkért is. Arról nem is beszélve, hogy mennyire jó stresszoldó a testmozgás.

"Csak engem nem érdekelnek emberek az unalmas sz.rságaikkal"

Erre te pont azt csinálod, hogy panaszkodsz, meg rinyálsz mindenen.

#4 "Mi értelme van bárminek is, amit csinálunk?"

Ilyen meggondolással akkor a pasizgatásnak mi értelme van?

Amúgy pasizz, persze. Ha ez tetszik, hajrá.

Viszont akkor ne várd el már te se, hogy a pasinak jó teste legyen, izmos-sportos legyen. A saját kategóriádban keresgélj. Hajrá. Nincs ebben semmi rossz. Én is egyfolytában csak a dugásról meg randikról álmodozom... jó az.

#9

Honnan veszed, hogy a kérdező nem jó nő? Simán lehet, hogy minden ujjára akad izmos pasi, akkor miért ne várna el olyat.