Nagyon unszimpatikus lennék az embereknek?

A leírtak alapján inkább szimpatikus vagy, mintsem unszimpatikus. Legalábbis is azok az emberek akik úgy érzik, hogy semmi helyük ebben a világban és kívülállónak érzik magukat, azokkal meg szoktam találni a közös hangot.

De konkrét dolgot ennyi alapján tényleg nem lehet mondani.

Amiket leírtál, mind a saját percepciód. Amikor az embernek van valami problémája, ami nagyon foglalkoztatja, akkor elkezdi minden történésbe azt a problémát belelátni. Mivel magányos vagy, úgy érzed, senki sem szeret, minden negatív megnyilvánulást magadnak tulajdonítasz, de ez több szempontból is tévedés.

Egyrészt - ezt nem kritikusan értem, ne vedd sértésnek - a világ nem körülötted forog. Ha a buszon nem ülök melléd, akkor ne gondold, hogy annak te vagy az oka, ennél sokkal véletlenszerűbben választok. Ha szomorú arccal nézek rád, lehet, hogy eleve szomorú voltam, csak most éppen rád néztem. Az ügyintéző is lehet bunkó nélküled is, pl a főnöke, vagy mondjuk én, az előző ügyfél b.szta fel agyilag, mielőtt odaértél.

Másrészt a prekoncepciód torzítja a valóságot, amit érzékelsz. Tegyük fel, hogy találkozol három ügyintézővel egy héten: az egyik bunkó, a másik kedves, a harmadik hűvösen udvarias veled. Ha az a prekoncepciód, hogy senki sem szeret, akkor a bunkó viselkedést fogod őszintének gondolni, és nagyon megjegyzed. A hűvösen udvarias viselkedésről azt fogod gondolni, hogy ugyanazt gondolja, mint a bunkó, csak ő nem mondja ki, különben miért lenne hűvös. A kedves ügyintézőt meg vagy elfelejted, vagy abban is a képmutatást keresed.

Harmadrészt pedid számold bele a saját viselkedésed hatásait is a képbe. Ha riadt tekintettel kerülöd a tekintetem a buszon, azt úgy fogom értelmezni, hogy nagyon nem szeretnéd, hogy melléd üljek, és így éppen te győzöl meg, hogy ne tegyem. Ha törött szárnyú, riadt madárként jársz-kelsz a világban, gyakran fognak rád szánakozva nézni.

Lehet, hogy a kisugárzásod, nem túl nagy határozottságod lehet a ludas, valamint az is könnyen meglehet, hogy a (vélt) hibáid vetíted ki, látod bele különböző helyzetekbe.

Vagy esetleg a mimikád, testtartásod miatt is kaphatsz különféle furcsa, nem túl kedves pillantásokat. Én akkor jártam így, amikor a "bocs, hogy élek" mentalitásom teljes mértékben kiült minden mozdulatomra, arckifejezésemről is ez rítt le, tartásomról is. Nem azt mondom, hogy biztosan nálad is ez lehet, csupán érdemes ezt is megvizsgálni.

A legtöbb esetben nem szabad mások bunkózását magunkra venni, mert igen nagy százalékban "csak" rosszkor voltunk rossz helyen, és valaki épp rajtunk vezeti le a frusztrációját. Főleg buszon, egyéb tömegközlekedéseket, illetve egyes ügyintézések alkalmával.

Ha esetleg beszelgetnel, irj :)

25n