Általában a beteg sérült emberek maradnak magukra végleg életük végéig?

sokan párkapcsolatba is sérülten kerülnek, vagy épp abban sérülnek, torzulnak, és adott esetben tartósan benneragadnak az őket megnyomorító állapotban, vagy annak következményeiben..

2-es, mit gondolsz, az rólad mit mond, hogy folyton idiótákat sodort eléd az élet? az undor (és a feltételezhető önbecsülés-hiány) helyett nem kellene inkább az önfejlesztés útjára lépned..?

3-as, hiába az önfejlesztés, ha már az első találkozáson úgy viselkedik valaki mint egy debil kisgyerek.

Egyébként nem érdekel, hogy rólam mit gondol a másik fél.

A saját értelmezésed szerint "debil kisgyerek" szintű embereket "sodor eléd az élet" - veled persze minden rendben van..

ráadásul nem is érdekel, mit gondol rólad, mit érzékel belőled a másik - csak az számít, hogy te durván leminősíted a másikat, másokat..

hát, sok sikert az életben..

Te milyen jelzőt használnál egy olyan férfira aki majd 40 évesen hangosan, megalázóan és gügyögően beszélne veled csomó ember előtt?

Vagy egy olyan exre aki kidobott az exe miatt, akivel már előttem 6x szétmentek (ezt is csak a kapcsolatban tudtam meg). Ne ítélkezz, ameddig nem tudod a részleteket.

Ja kössz, sok sikert neked is..

Gratulálok 7-es, áldozathibáztatás tökeletesen megfogalmazva egyetlen mondatban.

Jusson eszedbe akkor is, ha ne adj isten, te, vagy valamelyik hozzátartozód jár így!

A kérdezőtől pedig elnézést kérek, hogy a kérdése alatt ilyen jellegű beszélgetes született.

9-es!

Pont, hogy a te 5-ös kommented a fölényeskedés az én irányomba, de én itt befejeztem ezt a beszélgetést. További szép napot!