Más is érzett már ilyet amikor nagyon maga alatt volt?

Nekem is volt ilyen időszakom, viszont hál Istennek elhagytam.

Érdemes, ha nincs vesztenivaló, és aki öngyilkosságon gondolkozik annak általában nincs, új életet kezdeni. Összecuccolni pénzt váltani és elutazni végleg. Annyi olcsó úticél van, meseszép országokban. Lehetsz önkéntes, a másokon segítés mindig erőt ad és új értelmet az életnek, vagy folytathatsz alternatív életmódot is. Sokkal jobb mint halottnak lenni.

Felnőtt férfi vagyok, magányos -ismét.Eddig már nekem is voltak ilyen gondolataim,sőt kétszer meg is kíséreltem. Megmagyarázhatatlan módon,de életben maradtam.

Pedig utána volt a legszebb és egyben a legnagyobb csalódással járó kapcsolatom,ami óta nincs senkim. Néha gondolok arra, jó lenne ellibegni innen, mert annyira céltalan minden.Aztán mégis találok ezt - azt,ami átsegít az ilyen holtpontokon. Pedig se párom,se barátom, senkim nincs.

F /Bp

"az életnek tulajdonképpen semmi értelme nincs"

Ha nem lenne értelme, akkor nem lenne élet, én ebben hiszek.

Nekünk, embereknek, akárhogy is teremttettünk, megadatott nemcsak az, hogy a hatalmas világ hihetetlenül bonyolult működésének talányait egyre mélyebben megérthessük, hanem az is, hogy rámosolyogjunk egy másik emberre, kedves szavakat mondjunk neki, szívből szeressünk, vagy akár hatalmas áldozatokat hozzunk a másikért.

Ha ezt megérted és átérzed, e mellett eltörpül nagyon sok olyan dolog, ami miatt mindennapjainkban bosszankodunk.

Természetesen kognitív képességeink azon tekintetben is korlátozottak, hogy mennyire tudunk a rossz dolgoktól elvonatkoztatni. De akkor is mindig ott a potenciál a jóra, végtelen potenciál, mindenképpen több, mint a gonoszra, hiszen az ember eredendően jó, legfeljebb a körülmények teszik rosszabbá.

Kedves Kérdező, talán nem ilyen filozofálást vártál, ezért be is fejezem. Kérlek, találd meg Te is az örömet másokban, magadban és a világban. Járj nyitott szemmel és szívvel. Itt vagyunk és ott vannak azok, akik szeretnek, csodálnak Téged, és azt szeretnék, hogy jobban érezd magad.

És mindenkinek mondom, ne zárkózzatok el más emberektől. Magatokat és őket is megfosztjátok attól az örömforrástól, ami talán legnagyobb nekünk, embereknek: egymás csodálata, szeretete.

Kérdező!

Igen, más is érzett már így. Ebben nincs semmi különleges.

Az sokkal ritkább, hogy nem vagy magad alatt, és ugyan így érzel - és nyugott vagy.

"Mostanában valahogy mindig arra jutok, hogy az életnek tulajdonképpen semmi értelme nincs."

Szerintem ez a világ legnyilvánvalóbb dolga, nem igen mondtál ezzel senkinek új dolgot. Ennek ellenére legtöbbünk így is húzza tovább, minden nap csinálunk magunknak kis jelentéktelen célokat, keressük a pillanatnyi élvezeteket amivel eltereljük ezeket a gondolatokat. Viszont szerencsére bármikor elhagyhassuk ezt a síkot, ha már nincs kedvünk magunkat ámítani.