Mi lehet az oka ha nekem ennyire a magány jutott?

Nem tudok használható választ adni a kérdésedre, de talán (meg)értelek.

Találkoztam valahol egy ilyen gondolattal: "Nincs értelmezhető kapcsolat köztem és a többi ember között."

Vagyunk így egy páran, az biztos.Nekem voltak párkapcsolataim,voltak barátaim. Minden kapcsolatomat az élet szétverte,mintha az lenne a karmám,hogy egyedül maradjak.

De már nem is érdekel az egész.

55F

Hasonló képen érzem magam, igaz voltak kapcsolataim de kevés és rövidek, végén mindig magam vagyok, igaz mára elég jól fejlődtem az önismeretemmel és látok kiutat!:)

Sose adjátok fel srácok/lányok

Én is hasonló cipőben járok, enyhe

autista vagyok. Szlovákiában élek vidéken és mi nálunk nagyon felszínes a barátsag és a párkapcsolat és akik meg egyedülállók azok meg csak magukkal vannak el foglalva nincs szükségük barátokra és párkapcsolatra ,van közülük is olyanok akik munkába járnak és kevés szabad idejik van és elég nekik azaz élet is barát nélkül és párkapcsolat nélkül , úgy hogy van tapasztalatom a környezetemröl, már nem ismerkedek a környezetemben csak feleslegesen pazarna az ember az idejét mi nálunk . Igazi barátságom nem volt soha , párkapcsolatom még úgy se nem volt a környezetemben. Aki városban lakik annak több a lehetősége, de aki meg vidéken lakik annak kevesebb a lehetősége. A szűk családtagjaim kívül, nincs senkim, barátom, barátnőm, mindig magányosnak éreztem magam, mai napig úgy vagyok!