Hogy kerüljek ki a magány körforgásából?

Vagy nincs önbizalmad, valaki mondta hogy nem vagy szeretetreméltó, vagy hurrogott es ez a hang benned megszólal néha, mintegy beépült

Vagy esetleg van diagnózisod mint pl autizmus es emiatt találod magad minden közösségen kívül, habár mindent megteszel

Szerintem sokan éreznek ahhoz hasonlóan ahogy te is érzel. Ha csak azt nézzük, hogy itt az oldalon mennyi magányos ember van, már akkor kiderül, hogy ez a komoly társadalmi probléma. Persze én is könnyebben hiszem ezt el, mivel engem is érint.

Sajnos jó megoldást nem tudok erre, és talán teljesen kise lehet lábalni ebből, viszont lehet tenni azért, hogy javuljon a helyzet. Szerintem próbálj keresni embereket, közösségeket - akár online - ahol megismerhetsz olyanokat, akik hozzád hasonlóan gondolkodnak.

Ha szeretsz rajzolni vagy animét nézni, szeretsz egy játékot vagy akármit, akkor felveheted a kapcsolatot azzal a közösséggel, ahol szintén ilyen dolgokat szeretnek és akkor téged is jobban kedvelnek, elfogadnak.

Ha nincs olyan téma, ami jobban érdekelne, akkor kipróbálhatsz valami újat, amiben jobban elmélyedhetsz.

Kezdem közben azt érezni, hogy túl általános/ChatGPT jellegű lesz ez a válasz, de a kérdésed alapján sokat nem is tudok rólad, szóval így nehéz személyreszabottabb választ adni, de remélem egy kicsit így is segít :)

Ha szeretnél valakivel beszélni, aki biztosan nem néz nyomoréknak, akkor első körben akár nekem is írhatsz :)

Én 49 éves vagyok és világ életemben ugyanez volt, mint veled. Sehova se tudtam beilleszkedni eddig.

Sok oka lehet ,h egy közösség, miért nem fogad be. Külső és belső tulajdonságok összessége.

Ha nem nézel ki jól, nem kommunikálsz folyamatosan, vagy épp azok a témák, amikről a többség beszél nem érdekel, hanem túlságosan önálló a gondolkodásmódod...

Ha nem látnak benned fantáziát, unalmasnak találnak az ős szemszögükből, akkor nem foglalkoznak veled, legyél, akármilyen aranyos, vagy okos.

A magyar társadalom ilyen szempontból nagyon merev. Nem igazán szeretik azokat, akik különcebbek, vagy kilógnak sorból, mernek egyedien másképpen gondolkodni. A legtöbb ember sablonok szerint él, nehéz nyitott embert találni egy jó beszélgetéshez, vagy barátot, párt találni.

Amúgy én is azt ajánlom, hogy aktívan keress beszélgetőpratnereket az érdeklődési körödnek megfelelően, vagy próbálkozz a társkeresőkön stb stb és találkozzatok is. Előbb utóbb a nagy számok törvénye alapján lezsnek akikkel jót tudsz beszélgetni.

Nem feltétlen ott, ahol tanulsz.

Amíg nem találsz ilyeneket, addig meg foglalkozz olyanok dolgokkal, amik lelkileg is segítenek,hogy ne add fel.

Nekem nagyon sokat segített a művészet fitaal koromban, amikor nagyon magam alatt voltam. Filmek, zenék, könyvek. Rengeteg interjút néztem értékes emberekkel. Vagy fotózni.

Ha magányos vagy , akkor megtanulod kivülről nézni a világot és megérteni, meglátni a szépet is apró dolgokban. így idővel még ellenállóbb is leszel lelkileg, mint azok, akiknek a boldogsága túlságosan függ az emberi a közösségi kapcsolatoktól.

Persze a magány nem jó és egy idő után hiányozni fog főleg idősebb korban,vagy ha családod szeretnél alapítani..

Amit még nagyon ajánlok depresszió ellen,hogy írjál naplót.

Amíg nem tudsz kivel megosztani a fájdalmaid gondolataid, addig a naplóírás alatt magadat is jobban megismered és kiírod magadból a problémákat. Remek önismeretre lehet szert tenni vele és segít rendszerezni a gondolataidat a továbblépéshez.

De mivel te még csak 16 éves vagy, rengeteg időd van keresni, kutatni, próbálkozni. Addig kell, amíg nem találod meg a helyed, akár itthon, akár külföldön. A lehetőség végtelen. A depresszió azért is alakul ki, mert az ember bezárkózik a gondolataiba, a saját világába és nem keres új lehetőségeket, valójában saját maga okozza magának , bár az teljesen igaz,h nem könnyű ebben az pszichésen rossz állapotban levő országban és a mai érzéketlenebb világban valami "valódi" emberit találni.