Hogyan dolgozzam fel ezt a sok csalódást?

Nokent nehez

Nem tudod hogy a ferfi csak megb**ni akar vagy tenyleg érdekled

Igy benne lennel hogy azt se tudod hogy nez ki?

Az igen...

Hát szerintem talán az lehetne egy első lépés, hogy belátod, hogy két sikertelen randi és egy szakítás még nem számít rengeteg csalódásnak, még csak soknak sem. Talán ha meglátod, hogy ezen mindenki átmegy, akkor már nem fogod magad akkora szerencsétlenségnek érezni.

Pl egy haverom felesége egyszer elvetélt 6 hetes terhesen, és azon drámázott - bocs a kifejezésért, de tényleg azt csinálta -, hogy azt a fájdalmat más el sem tudja képzelni. Majd egyesével kiderült, hogy az asztaltársaságnál minden (!) nő átesett ezen már. A feleségem egyszer két hónap leforgása alatt két ilyen vetélésen megy keresztül.

Szerintem próbáld egyszerűen átkeretezni magadban, hogy ez normális.

Hm, hát érdekes válaszok vannak. Nyilván én sem állítom magamról, hogy majd jól megmondom a tuti megoldást - ahhoz nagyon kevés információm van Rólad.

A csalódások az élet részei, ez tény. Az idő meg mindent megold. Ez is tény. Csak amikor az ember éppen benne van valamiben ami fáj, akkor rohadtul nem érdekli, hogy mások mit okoskodnak az "idő majd mindent megold" témában.

Én is voltam fent is, lent is. Nagyon fent (karrier, párkapcsolat, stb.) és nagyon lent.

Nekem mindig két elcsépelt mondás segített: az egyik, hogy "mindig minden jól végződik, ha valami nem jó, egyszerűen csak még nincs itt a vége." A másik pedig az, hogy ha nagyon sz.r napod van, gondolj bele, hogy életed minden legrosszabb napját már túlélted.

Amit _ne_ csinálj szerintem, az az, hogy erőnek erejével kapcsolódni próbálsz. Nem kell. Lehet egyedül is létezni. Kell is néha, hogy az ember átélje a fájdalmat és a gyászt. Különben átviszed ezeket az érzéseket az új kapcsolatba és megmérgezed azt.

A barátság extrákkal dolog pedig veszélyes. Mert addiktív tud lenni: megmarad a függetlenséged mégis van valakid. Csak ha ehhez szoksz hozzá, akkor később sokkal nehezebb lesz 100%-ot adnod magadból valakinek - ragaszkodni fogsz a "szabadságodhoz" és közben rossz lesz, hogy nem vagy 100%-ban valaki másé. És ez így fog tovább is menni.

22 évesen belefér még pár egyéjszakás kaland, útkeresés, elesés és felállás, de ne ész nélkül.

És amikor már úgy érzed, hogy a párkapcsolat olyan valami, amire vágysz, és nem "szükségtelen rossz" akkor az jelzi, hogy itt az ideje hogy jöjjön valaki más.

Egyébként nem irigylem a lányokat. Van pár lány barátom és mindig ugyanazok a dolgok jönnek fel beszélgetéskor: 1. minden férfi hülye :) 2. ha valaki az első randin / másodikon odaadja magát, akkor az már nem érdekes a következő nap, ha meg nem, akkor nincs következő nap, mert a srácok a könnyebb elmozdulás irányába mennek. No de ez már egy teljesen másik topic lenne, és nem szeretném telespammelni ezt.