Tartasz egy párkapcsolattól amiatt, mert a szüleid nem szerették egymást?

Úgy vélem, hogy a kérdezőt azért nem kell szétszedni, mert ezt kérdezte. Szerintem transzgenerációs mintákra gondol, miszerint amit gyerekként magunk körül látunk, az vésődik be, ahhoz hasonló személyeket fogunk bevonzani, stb. És ilyen alapon egy érthető prevenció lenne, hogy valaki azért nem létesít párkapcsolatot, mert nem akarja ugyanazt a mintát lehozni, amit a szüleik tettek.

Viszont ez nem is lenne nagyon életszerű, tehát ha valakit behoz a sors az életünkbe, akkor ott kapálózhatunk, ha közben beleszeretünk. Ennyire hideg fej szerintem ritka lenne, aki ellent tudna állni a szerelemnek, mert nem akarja a szülei példáját újraélni.

Nekem a szüleim három éves koromban váltak el. Pár emlékem van abból a korból amikor tényleg ilyen idős voltam, az is nagyon negatív és rossz dolog.

De én összességében nem ezek miatt tartok a párkapcsolattól, hanem főként magam miatt. Próbáltam én tényleg jól viselkedni és olyan lenni aki nem bánt senkit sem, az igazság az, hogy ettől még nem leszek alkalmas egy párkapcsolatra. Több traumám is van, akár szexuális akár szimplán csak ilyen kapcsolati jellegű dolog. Még mindig nem tudok normálisan kötődni az emberekhez.

Szóval nekem a szülői mintám elég rossz volt és szeretetett sem igazán kaptam, de a hiba szerintem bennem van, nem pedig másban.

F

Abszolút nem. Mi nem a szüleink vagyunk. Vagy tanulunk az ő mintájukból, vagy egészen egyszerűen igyekszünk másként élni.

Az én életemben 2 generáció nőtt fel ugyanabban a mintában, hogy csonka család, 1 szülő nevel 1 gyereket.

Nem.

Más élet más emberek.

Ha valaki ettől tart, az nem képes túllépni a gyerekkori sérelmein.

És valószínű , hogy másoktól még nem kapott szeretet, nem érezte még soha , hogy másnak ő fontos lehet.