A magány miatt érezhetem ezt, depressziós lehetek súlyosan?
Mintha belülről már csak egy nagy üres tér lennék, általános feszengő rossz közérzet. Betegesen magányos vagyok, senkim sincsen a családomon kívül. Egyre kevésbé tudok örülni bárminek is, sőt igazából semminek sem már. Hanyagolok mindent is, az égadta világon semmi sem motivál már, nem is tudom mit akarok az élettől. Mintha így elengedtem volna mindent is. Borzasztó ez az üresség érzet ami bennem van, már csak akkor jó ha alszom. Lelassultam mindentéren, bár étvágyam van, minimális szükségleteim elvégzem de semmi többet. Barátkozni már nem is igazán szeretnék, fiatal vagyok de ilyen korban már nehezebb talán szoros barátságot kötni, meg nem is tudom merre keressem ezt. Nehéz személyiség is vagyok ráadásul. Jelenleg úgy érzem egy nagy üres tér, egy pokol az életem, bár ezt nem nevezném annak. Mindent amit régebben akartam, vagy érdekelt, szinte teljesen elengedtem, semmi sem hoz lázba. Mégis hogyan másszak ebből ki? Érdemes lenne magamtól megpróbálni az egészet, vagy orvoshoz fordulni? Én gyógyszereket nem szeretnék szedni, erre nem gyógyír úgy gondolom. Félek hogy sosem találom meg a boldogságot, és szépen lassan felemészt a magány és az üresség. Nemtudom pontosan hogy ebbe mikor estem ennyire bele, szerintem fokozatosan az elmúlt x évben, nem egyről a kettőre történt ez, szépen lassan zuhantam a mélybe.
Olyan pokoli ez ami bennem van, ez a csinálhatnám, elmehetnél DE MINEK? Már mindenre ez a válaszom, de ezt nem lustaságnak nevezném mert sosem voltam az, egyszerűen csak mintha minden létező életkedv és boldogság kiment volna belőlem.
válasza:Elsősorban én is pszichológust ajánlanék, nem kell félned, ő nem ír gyógyszert, csak beszélget, hátha segít az útkeresésben.
"Félek hogy sosem találom meg a boldogságot..."
Van egy jó mondás: "Az öröm ott kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését azért, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni." /Michel Quoist/
Azt mondod, "csak" a családod van. Szoktál nekik örömet okozni? Segíteni valamiben, meglepni valamivel vagy csak közös programot csinálni?
A boldogságot nem úgy fogod megtalálni, hogy lesz egy társad és másnaptól boldog vagy, sőt épp ellenkezőleg, ha esetleg ettől várod a boldogságot, nem fog jönni, mert érződik az emberen, ha needy, hiába leplezed. Igazán vonzó az, aki jóban van önmagával, kiegyensúlyozott egyedül is. Ha a családod nem pálya, akkor elmehetnél önkénteskedni akár hajléktalanoknak étel előkészítés és/vagy osztás, beteg gyerekek kórházi látogatása stb. Hidd el, ga látod mások milyen nehézségekben vannak, a magad problémái eltörpülnek és megváltozik a gondolkodásmódod.
válasza:Úgyis meghalunk, 80 év múlva már szinte biztos hogy senki sem él akit ismersz. Az egyetlen cél a nyugalom és a boldogság nekem pont ezért. Minden más nem érdekel. Ha szingli vagy és magányos akkor az jó, amúgyis az emberek nagy része csak lehúz mert egy élősködő keresztül taposó f-szkalap.
A nyugalom a legfontosabb!
válasza:"Fel a fejjel! Meglásd, újra ki fog derülni az égbolt!:)"
Ennél nagyobb ostobaságot nem is lehet mondani egy depressziós, beteg embernek....
Kérdező, ehhez segítség kell! Ebből egyedül nem fogsz kijönni, vagy csak nagyon nehezen, de kevés az esély rá. Ha jobban akarsz lenni, kérj segítséget! De nyilván ehhez akarnod kell. Az jó, hogy felismerted a helyzetet, ez az első lépés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!