Egyszer mi is sorra kerülünk?Egyszer mi is sztárok leszünk?

A sztárság, mint állapot, eléggé szubjektív - szerintem.

Az én szememben soha nem lesz "sztár", akin rajta felejtenek bekapcsolva 30 másodpercnél hosszabb időn keresztül felvevő állapotában egy akármilyen kamerát és az sem lesz az, akire bárki más azt állítja, hogy az.

Lehettem volna akár én is "sztár", - amikor különböző együttesekben játszottam, énekeltem, - de én meg tudtam őrizni a józan eszemet és önbecsülésemet, nem alacsonyodtam le olyan emberek szintjére a (vélt) hírnévért, mint akik mostanában a sztárság tévképzetében ripacskodnak, teszik-veszik magukat. Testüket, lelküket, önbecsülésüket, magánéletüket, tisztességüket, egyéniségüket, magánéletüket, - mindent, ami emberré teheti őket, beáldozzák legtöbben, amivel a megélhetési média vissza is él rendesen. Aztán amikor elfogy minden, amit fel lehet még áldozni a "hírnévért", egyesével mennek a paradicsomba, - paprikába, amely lecsóvá lényegül át, mielőtt végleg eltűnnek a süllyesztőben. Ekkor szoktak még egy-egy balhét belengetni a szemétdomb tetején, hátha figyelni fog még valaki az ilyen szerencsétlenekre... Ha azt hirdeted, amit a média szeretne felerősíteni, van még esélyed, - egyébként meg végérvényesen véged, még tönkre is tesznek!