Mér nehéz ennyire nagyon beletörődni a sorsomba!?

Annyira szomorú hogy ennyi fájdalmat él meg sok sok ember..

Én is padlóra kerültem és úgy érzem sose tudok feállni

Én pszichológushoz fordultam segély kiáltásként.. egy kis reményt adott

"Az életbe nem kell az ilyen mint én vagyok senkinek sem!!!"

Őszintén? Szerintem sem. De nem azért, mert meleg vagy. És nem is azért, mert beteg, vagy sérült vagy. Hanem mert te egy tipikus energiavámpír vagy, olyan, aki mellett még egy motivációs tréner is depresszióba esne. Mást sem csinálsz, mint rinyálsz, és persze emellett a kisujjadat sem mozdítanád, hogy jobb legyen. Nőben is, és férfiban is taszító az ilyesmi. Igen, nekem sem kellene sem barátnak, sem társnak olyan, aki ilyen eszeveszettül nyervákol. És persze eleve rosszindulattal állsz másokhoz. Ami jó érne, azt meg élből elutasítod, pedig le merném fogadni, hogy itt is lett volna, aki szívesen haverkodott, vagy ismerkedett volna veled.

Tanuld meg, hogy nem kell mindent magadra venni. Valaki piszkál? Érdemes vele foglalkozni?... Na, őket kell lepattintani magadról. Az a baj, hogy te, meg sajnos még sok hasonló ember csak azt nézi, hogy miben találhatna negatívumot. És annyira ez uralja már a mindennapjaikat, hogy a pozitívumokat észre sem akarják venni.