Hogy lehet ebbe beletörődni?

27 éves nő vagyok.

Nagyon nehéz gyerekkorom volt az alkoholista szüleim miatt, akikkel már évek óta nem tartom a kapcsolatot. Rajtuk kívül a bátyám az egyetlen rokonom. Vele nagyon jó viszonyban voltam, én vagyok a gyermekei keresztanyja is. Sok közös program volt és majdnem minden vasárnap én vigyáztam a gyerekekre amíg ők elmentek bevásárolni vagy kettesben valahova.

Végre sikerült megvennem az első, saját lakásomat. Még sok munka lesz vele, amit tudok magam csinálok pl. festés. Emiatt nem tudok annyit vigyázni a gyerekekre. Amióta közöltem a bátyámmal ezt, azóta nem keres. Ha írok neki érdektelen válaszokat ad, nem is kérdezi hogy hogy áll a lakás vagy akármi.

Most is kérdeztem tőle hogy mikor hozzák a gyerekeket mert már hiányoznak, erre ő azt válaszolta hogy “foglalkozz csak a putriddal”.

Nagyon úgy érzem hogy csak addig voltam jó amíg volt belőlem hasznuk, és rosszul esik hogy ahelyett hogy velem örülne inkább elfordul tőlem.

Komoly párkapcsolatom még nem volt, sajnos nem tudok megbízni senkiben olyan szinten hogy összekössem vele az életem.

Barátaimmal is megszakadt a kapcsolat, nagyon sokat dolgozok. Van hogy 12 órázok hétvégén is. Hogy lehet beletörődni abba hogy az embernek nincs senkije? Rengeteget sírok mert az egyetlen személy akim volt, elárult.

Meg lehet szokni ezt az érzést?