32 évesen teljesen kilátástalannak làtom az életem nem tudom hogy lehetne jobb?

Apàm elment tavaly karàcsonykor elvitte a demencia. Az utolsó egy évben nem lehetett egyedül hagyni emiatt elszalasztottam egy olyan munkahelyet ahol korrektek lettek volna bejelentés stb. Előtte is hébe hóba munkáim voltak ott is trüköztek a bejelentéssel. Magyarán semmit nem tudok felmutatni ami hosszabb ideig tartott volna. Ebben a 10 évben olyan szerencsétlen voltam még màsok már ennyi idősen éveket tudnak felmutatni addig én alig valamit. Persze a covidról nem tehet senki erre nem számíthatott senki. Arra meg végképp nem ,hogy Apàm hirtelen agysorvadàsa lesz 30 évesen nem ezt képzeltem mondjuk azt sem hogy 31 évemet betöltve màr el is megy közölünk. Hiányzik biztos fogja a fejét ,hogy mennyire elcseszett vagyok. Bánom hogy nem mentem erre az àllasra ,de akkor itthon vele sokszor olyan helyzetek adódtak nem làttam tisztán csak azt hogy ezt egyedül anyám nem tudja csinàl azóta neki idén kiderült ,hogy ràkos sajnos titkolta. Nagyon sőt kóros szintre fogyott mondjuk ebbe az ápolás is szerepet játszott,de végül idén elmondta ,hogy baja azóta volt műtét most kemozik. Űgy éreztem hogy duplán dühös miért kerültem hirtelen helyzetbe most megint egyik ápolásból a màsikra fogok jutni. Szerencsére nem így van még jók az eredményei de most derül ki a CT eredménye. Nagyon félek eddig elborította az agyamat a gyász és most kezdtem ezerrel melót keresni sajnos az a hely ahol szerettem volna bejutni a korrekt hely jelenleg nem keres. A vàrosban sok helyen voltam kérdeztem folyamat pörgetem az új felkerülő lehetőségeket,jelentkezem,telefonàlok pedig azt mindig szorongàssal töltött el. Félek nem.lesz soha bejelentett melóm ,ha megbetegszem vagy strokot kapott még rokkantsàgit se kapnàk. Teljesen elvesztem mindent,és úgy érzem baromi öreg vagyok,ha tehetném már most újra kezdeném az életemet legalábbis a húszaséveimet talàn ràmenősebb,hatàrozottabb lennék munkánàl stb. Mostanàbam egyre jobban azt érzem ez nekem már sok nem akarom ezt a folyamatos szerencsétlenkedést,és nem akarom hogy elitéljenek. Elfàradtam ebbe az egészbe.Ha tehetném odaadnàm valakinek az életem hogy élhessen mert tudom ,hogy sokan élhetnének de olyan betegségük van ,hogy rosszul érzem magam ,hogy én meg nem akarom az egészet. De úgy így se egy férfinak nem kellenék sem egy munkahelynek.