Van úgy értelme élni hogy soha senkivel nem beszélhetek se élőben se írásban?

Átlagemernek tartom magam, és senki nem hív fel délután azzal, hogy hogy vagyok. Ki is lennék attól, ha valaki ennyire rám lenne cuppanva.

Kérdezőnek kéne pár barát, többen is felajánlottuk neki, hogy beszélgessünk, senkinek sem válaszol. Viszont az sem normális szerintem, mikor valaki minden nap szükségét érzi dumálgatni a barátaival. Viszont gyanítom, hogy egy jó pszichológusra sokkal nagyobb szüksége van, mint haverokra.