Aki szó szerint szenved, őrlődik a magánytól, az miért nem nyitott az ismerkedésre?

Az lemaradt, hogy örülök, hogy nemcsak egyedül én jártam ìgy.:)

Kicsit megnyugtat.

Mert soha nem volt barátnőm és már nem is lesz szerintem. Most olyan helyen dolgozom ahol rajtam kívül mindenki nő. De utál mindegyik engem. Furcsa az élet.

Amúgy a Klauzál téri gyilkosság jár a fejemben. Lehet én is így járok, mikor ülök a padon. Jártam hasonló helyzetben.

Bocs az offert de ez most jobban bánt.

Amúgy szűz vagyok soha nem értem nőhöz, mégcsak nem is köszöntek nekem.

Ja lehet nem is vagyok normális.

41/F

Mert túl sokszor csalódtam emberekben, még akkor is, amikor nullához közelítő elvárásaim voltak. Valamint, elég ijesztő alakok vannak már egyre több felé, szóval egyre kevésbé bízom már másokban.

Meg az utóbbi időben, ha valakivel beszélgetni kezdtünk, kivétel nélkül az lett mindig a vége, hogy csak lelkizésre, panaszkodásra kellettem nekik..