Szerintem én már reménytelen vagyok, régebben voltak haverjaim, és talán barátaim is amikor gimis voltam. Most Egyetemen vagyok, és azt érzem nincs egy sem.Nem hittem, hogy ez lesz velem eddigre. Mit tudok kezdeni magammal?

Igazából úgy érzem elvesztettem mindent az ide vezető úton, azt is érzem, hogy nem lettem okosabb. Emellett tényleg nagyon ízlés világom sem alakult ki. Egyre inkább zárkózottabb lettem, azt hittem ha együtt vagyok valakivel, akkor lényegtelen a többi dolog, és valahogy túlélem. De őszintén már rájöttem, hogy nem segített nekem túl sokat ez a mostani kapcsolat, mert ugyanúgy magányosnak érzem magam. Nincsenek még most se igazán céljaim, és a mindennapi beszélgetéseim lekorlátozódtak rá, és szüleimre. Kb mindig ezt akartam elkerülni, sokat járkáltam régebben el itthonról, de akkor is volt barátnőm ,az a kapcsolat viszont felölelte, az egész fiatalabb koromat, és nagyon sok időt öltem bele. Nem tudom úgy látom így, barátok nélkül nem biztos, hogy van értelme az életnek,főként, hogy még most sem tudom 2 év Egyetem után, hogy én ezzel akarok-e foglalkozni. Ennek a mindennapos vegetálásnak van-e értelme?