Úgy érzem, hogy az egész életem egy csőd, emellett az, amit eddig csináltam nincs teljesen rendben, és úgy érzem változtatnom kellene, csak nem tudom, hogy hogyan. Ebben tudnátok tanácsot adni?

Már nagyon sok ideje hazugságban élem az életem, ez amiatt van, mert eljöttem egy olyan Egyetemre, ahol nem sikerült túl sok mindent megtanulnom, főként azért, mert elvoltam foglalva a szerelmi életemmel, és a felépülésen a szakításból, addig elég szűk körben léteztem, főként a barátnőmmel, és a családdal töltöttem időt nekik kitudtam fejezni dolgokat, valamilyen szinten megtudtam fogalmazni véleményt is, de miután annak vége lett, rádöbbentem, hogy mennyire más is a való világ, és az emberi kapcsolatok működését is elkezdtem felfedezni, rájöttem arra is, hogy mennyire nem vagyok képben a világról, és a benne történő dolgokról, és hogy mennyire nincs fogalmam a világ működéséről, gazdaság, politika stb, egészen idáig úgy éltem az életem, hogy nem sok mindenki érdekelt, és arra is, hogy mennyire magányos is tudsz lenni akkor is, ha körbe vesznek emberek, őszintén mostanában már a barátaim környezetében is magányosnak éreztem magam, és arra is rájöttem, hogy az évek alatt teljesen kikerültem a körforgásból, és arra is, hogy mennyire nem értek semmihez, és hogy nem igazán van véleményem dolgokról, mert egészen addig körülbelül csak éltem céltalanul vagyis egy céllal, hogy az exbarátnőmmel a jövőben majd kialakítunk egy jövőt aztán lesz, ahogy lesz, közben azt, hogy én mint ember rendesen fejlődjek azt, kihagytam, nem igényeltem, olyan szinten azt sem, hogy valakivel aki nem ő, igazán tartsam a kapcsolatot, viszont utána nagyon nehéz volt, mert ezeken a dolgokon kívül nem is nagyon maradt személyiségem, és még most sincs igazán, nem tudom kifejezni magam és nem csak, hogy nem tudom, de nincs is véleményem dolgokról, arról, hogy egyes dolgok miért jobbak mint más dolgok, arról, hogy ez vagy az a történés miért fontos, nem jegyeztem meg filmekből sem jeleneteket amik esetleg hozzá segítenének ahhoz, hogy valakivel teljes mértékben beszélgetést alakítsak ki, korábban sportoltam több mindent, pl kosaraztam, de azzal sem foglalkoztam annyira, hogy megfigyeltem volna azokat a dolgokat amik fontosak lettek volna, soha sem figyeltem a statisztikákat, megelégedtem annyival, hogy nézem néha, és aszerint választottam kedvenc játékost is aki abban az időszakban számomra tetsző játékstílussal rendelkezett, körülbelül így álltam az élet területén, mindenhez a minimumot bele tettem, pont annyira, hogy pl jó jegyem legyen, de nem mentem annyira bele semmibe, hogy a későbbiekben arra tényleg emlékezzek is, és, hogy a későbbiekben azt a tudást igazán kamatoztatni tudjam, és majd akár beszélhessek is a “megtanultakról”, így elég nehéz kapcsolatokat kialakítanom, mert csak hallgatom, azokat a dolgokat amiket mondanak, esetleg helyeselek, de én nem tudok egy értelmes véleményt vagy indokot kifejezni dolgokról, emellett annyira szorongok, mostmár ezek miatt a dolgok miatt, hogy sokszor inkább itthon maradok az Egyetemi órákról, ha tehetem mivel tudom, hogy azt az előadás keretein belül nem tudnám megérteni sőt még minimálisan sem, azt hittem, hogy ameddigre idáig eljutok, mert most vagyok 20 éves benne leszek autós társaságokban, és esetleg driftelni is megfogok tanulni, de úgy hogyha nincsenek olyan ismerőseid, ez egy elég nehéz folyamat, igazából fogalmam sincs a műszaki dolgokról, ezeket is csak felszínesen jegyeztem meg, és az a durva, hogy sokszor úgy látom, hogy azok az ismerőseim akiknek papíron, semmi közük nincs ehhez többet tudnak ezekről a dolgokról, mint én aki elméletileg nap mint nap ilyen témákkal kéne, hogy foglalkozzon, szüleim szerint ez lényegtelen és majd úgyis lesz betanítás stb, amit én értek is, viszont mit fogok érni ennyi meg annyi fizetéssel, hogyha nem sikerült ismerősöket szereznem, nem sikerült emberként kialakulnom, és emellett még ahhoz sem fogok érteni amiket a későbbiekben csinálni fogok, főként úgy, hogy mióta itt vagyok azt érzem, hogy nem tartozok ide, de legfőképp azt hogy, sehova mert teljesen világtalan, és fogalmatlan vagyok az élet dolgairól? Elméletileg nem vagyok teljesen reménytelen, mert mindazok után lett újra egy kapcsolatom, és egész sok időt fektettem bele, hogy túl legyek a korábbin, viszont így talán még jobban elszigetelődtem, és megint csak azzal foglalkoztam, mellette azzal, hogy legalább a Zh-k stb meglegyenek valahogy, de így ahogy vannak a dolgaim, ez nem elégít ki, mert ha őt is elvesztem amire mostanában egyre több esély volt körülbelül teljesen egyedül maradok, lesznek programjaim bár elég kevés, mert néhány ismerősömmel elfogok tudni menni néhány programra, de ott sem fogok tudni teljes lenni, mert ott is marad majd a hallgatás, és az egy-két evidens hozzá szólás a részemről, ahogy eddig is. Tehát így céltalanul, vélemény nélkül, személyiség nélkül van-e értelme az életnek, mert én már egyre inkább így látom, hogy nem igazán. Ti mit tudtok ezzel kapcsolatban tanácsolni?