Milyen az amikor a lélek meghal?

2017 október 29-én ,kora este halt meg a lelkem.

Akkor hagyott el egyik napról a másikra az,akit legjobban szerettem és akiért mindent megtettem.

Nem tudok ismerkedni,képtelen lennék mást megszeretni már.

Csak kínlódok az életben, semmi sem tud felvidítani.Közömbös lettem.

Még annyit,hogy állítólag akkor lesznek az emberek gonoszak,ha nem hagyják nekik, hogy jók legyenek.

Szerencsére itt nem tartok.

7-es voltam.

Elmondom a frankót.

A lélek nem hal meg. Viszont előfordulhat, hogy a fejlődése elér egy keresztúthoz. Igen, jön az életed során vallogatott módon a csalódás, fájdalom, árulás, magány.

Egyszer csak azon kapod magad, hogy nem érted, miért van ez? talán Isten szórakozik velem és jókat röhög az életemen?

Aztán ilyenkor szokott megjelenni 3 lehetséges út. Miután a megszokott életvitel kudarcot vall és fájdalmakhoz vezet.

Az első a teljes feladás, öngyilkosság. Mikor már nem akarod folytatni. Azért tettem ezt az első helyre, mert ez a legrosszabb választás. ( Én is álltam ebben a kereszteződésben, kétszer is)

A másik út, hogy azt mondod. Na jól van, akkor neki állok lopni, csalni, hazudni, kibabrálok akivel csak kell, hogy legyen valakim, legyen pénzem, hatalmam és minden, ami eddigi kis pocsék életemben nem volt meg.

Én mondom, ez még mindig jobb, mint az öngyilkosság, de igazából csak egy körutazás és évekkel, évtizedekkel később ugyanabban a kereszteződésben találod magad. (Így jutottam én is ugyanabba a kereszteződésbe)

Amint ott voltam teljesen összetörve a kis szánalmas életem genyóságból felépített romjain, ismét döntenem kellett. Az jól látszott, hogy nem opció a másokon taposással való felfelé jutás, hiába minden, nem lett jobb, sőt még nagyobb teherrel jutottam ugyanoda vissza, ahonnan elindultam. Készültem menni a fegyverért, egy puskáért, amihez amúgy hozzáfértem, hogy rövidúton az agyam plafonra fröccsentésével véget vessek az egésznek. Ilyesztő volt, ahogy megindultam volna. Az érzés, hogy ennél csak jobb és könnyebb lehet a semmi. Aztán hírtelen megpillantottam egy keresztet. És akkor villant be a 3. út.

A harmadik út pedig úgy nézett ki, hogy ott nyomban letérdeltem. Jézushoz imádkoztam, mint egyetlen reményemhez. Bevallottam, hogy micsoda hibáim voltak és hogy úgy elcsesztem, ahogyan csak ember elcseszheti a boldog életét. Megjegyzem gondolatban az összes rémtettem felvillant a szemem előtt.) Én bűnös ember , még azt is felismertem hibaként, amit addig erénynek láttam.

"Úram! Könyörgöm ne kelljen így véget érnem"

Abban a pillanatban hittel kértem. Elhittem és azóta is hiszem, hogy Jézus ott ált, ott áll, illetve talán most ül mellettem. De hogy van. Hallja, hogy hozzá sír a lelkem. Azt tudtam, hogy ő a magunkfajtához jött el. Most is hív és ha hívod, ő ott lesz. Nem a szememmel, hanem a szívemmel éreztem hogy ott van, megölel és vígasztal. Éreztem, ahogy erő áramlott belém, szeretet, megértés, vígasztalás. És képes voltam felállni a padlóról, mert az ereje felsegített. Aztán ez az erő munkálkodott bennem. Tanított. Arra ösztönzött, hogy tanuljak a megmentőmtől. Írásokban kutattam őt, emberekkel beszélgettem róla és boldog-boldogtalannak megvallottam, hogy az Úr mekkora csodát tett velem, ahogyan most neked is megvallom.

Ez a 3. út. Ez az, amely életre visz és nem az önsajnálatba, hanem a kárhozatba. Tudod mit mond most neked?

Ezt mondja: "Nem hagytalak el, nem hagylak el, veled vagyok, veled leszek és vígasztallak, akkor is, amikor mindenki elhagyott én veled vagyok és meghallgatlak. Szeretlek! És adok a lelkednek egy tiszta lapot. Leveszem a terheidet és magamra vállalom és a keresztre viszem 2000 évvel a régmúltba megyek és oda viszem magaddal a magány terhét. Ott leszel velem a keresztnél és látod, ahogy elmosom azt, ami ezt okozta. Mert téged is megváltottalak. Kövess engem. Csak nekem kellett a keresztre mennem, neked ettől már nem kell félned. Mert így szeretlek. Önként tettem le az életem és ha akarod, benned önként felveszem az életem. Mert nézd, most úgy vonulok el előtted, ahogy egykoron azok előtt, akik 2000 éve megtapasztalták, hogy hatalmamban van megbocsátani mindent. Ha jössz, jössz, ha nem, nem. A meghívás áll és én tárt karokkal várlak Barátom."

Ezt mondja neked az Úr, kedves Kérdező. Ezt üzeni, ha hiszed, ha nem. A meghívás pedig valóban áll. E fenti idézet pedig összhangban van a Bibliával is, de ott sokkal, de sokkal jobban megismerheted azt, aki a kezét nyújtja neked is, hogy felsegítsen. Csak ez az idézet pontosan neked készűlt így ebben a formában máshol nem találod meg. Ismerd meg Őt és engedd, hogy az életre vezessen.

Vagy ott van a visszaút a régi életed.

Nézd, nem lettem gazdag, de arra, ami ezután történt velem a környezetem felfigyelt. Nem is járok templomba, hanem hítben járok és élek. és ez a fontos, hogy élek és képes vagyok olyan döntéseket meghozni, melyek a terhek elengedéséről és a megadatott lehetőségek megragadásáról szól. De fejlődtem és nem pedig a földben vagyok két éve. Élj hát! Kegyelmet kaptál.

:)

aláírás: Krisztián

u.i.: Ez minden kiégettnek is szól. Ez minden magányosnak is szól.