Félek, ne őrüljek meg! Non-stop egyedül vagyok, és úgy érzem nemsokára megbolondulok?
Egész életemben magamnak való voltam, de gimiben még voltak barátnőim (1-2, de volt).
Gumi után dolgozni mentem, ahol szintén volt 1-2 kollegám, akikkel munka után is találkoztunk. Aztán lett egy másik munkám, külföld, ott a perifériára szorultam, és teljesen magányosan éltem két évet.
Hazajöttem, lakást vettem.
Régi barátok eltűntek, családjuk lett, én zárkózott lettem, és mára ott tartok, hogy egyetlen egy ismerősöm, barátom, haverom sincs. Egész nap egyedül vagyok, senkit nem hívok fel, senki nem telefonál nekem.
Ez tart második éve. A munkatársnőimmel nem beszélgetek, igazából már "nem érdekel" ez a fajta érzés van bennem, hogy nem vagyok kíváncsi másra, már annyira megszoktam. Közben pedig belebolondulok!
Inkább a halált választom, mint egy ilyen életet.
Elmennék ismerkedni, de mégsem kezdhetek úgy hogy "Sziasztok! XY vagyok. Nincs senkim. Egy lépéssel vagyok az idegösszeomlás előtt. Leszel a barátom/barátnőm?"
Közös érdeklődés alapján (biztosan van sokminden ami a világban foglalkoztat, érdekel, írd össze), lehet közösségeket találni, vagy Fb-csoportokat keress például.
Ne görcsölj rá a témára.
Mindent írj össze ami érdekel, bármilyen hobbi vagy pl. rajz, festés, bármit. Utána keress csoportokat például. Élőben is lehet találkozni.
Amennyit gondolkodsz a félelmen meg a megőrülésen (nem fogsz megőrülni, ez is csak egyfajta félelem, aki megőrül nem gondolkodik ilyenen), szóval azon is gondolkodhatnál: miképpen, hogyan építs kapcsolatokat.
Lehet hogy a félelem miatt nem látod a kiutat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!