Nem akarok tovább érezni semmit, de nem akarom, hogy anyukám velem haljon, segítség?
Sziasztok. Nem akarok élni, semmiben sem vagyok jó, nagyon gyenge vagyok az élethez, semmit sem merek csinálni, pl: egyedül utazni, egyedül postára menni stb, nem tudok dolgozni, mert sírva jövök haza, hogy nem bírom, nem jártam ki az iskolát, mert nem bírtam, barátaim sem voltak, mert nem beszélgettem senkivel, mivel még arra is képtelen voltam, hogy megszólaljak, mert féltem. Ez középsuliban volt, általánosban voltak barátaim. Úgy érzem egy ilyen semmire nemvaló ember, mint én, jobb lenne, ha nem is létezne, mert görcsölök azon, hogy teher vagyok mindenki számára, akik nekem fontosak. Tudom szánalmas, de az utolsó dolog ami miatt most azt érzem, hogy megtenném, mert elegem van magamból az az, hogy a párom is azt mondta, hogy a féfiaknak nem imponál az, amilyen én vagyok, én is tudom, de nagyon rosszul esett, hisz benne látom a világomat(5 éves kapcsolat)
Egyszerűen csak nem akarok már létezni, lehet erre nem is lehet normális választ adni, azon kívül, hogy menjek orvoshoz, amihez nem akarok, mert nem akarom, hogy faluba téma legyen, és bántsák anyukámat, mert ő meg a másik, aki az egész világot jelenti, sosem tudnék neki szándékosan fájdalmat okozni, emiatt is mar a bűntudat, hogy nem tud rám büszke lenni, hisz szószerint nincs miért, mert csak létezem. Visszaolvasva is ultra gáz, de kiírom.. mire a végére értem kicsit megnyugodtam.
He?
Van munkád, van egy ötéves párkapcsolatod... nézd meg, naponta hányan nyavalyognak itt, mert valamelyik hiányzik.
Senki nem tökéletes. Nem tudom, hogyan jutottál a fenti következtetésre.
Ha elmennél orvoshoz nem feltétlenül kell megtudnia az egész falunak,ezt nem is értem.
A párod meg elég gáz, hogy ilyeneket mond,nek túl segítő. Az orvos mellett/után az segíthetne rajtad esetleg ha újra kezdenéd , új körülmények között az életed, tiszta lappal, miután az orvossal nagyjából helyreraktátok magad.Sok sikert,ne add fel.
Ezeket a dolgokat sokkal jobban gondolod te magadról, mint mások rólad.
Én is ilyen voltam középiskolában és most is ilyen vagyok, de ezen lehet javítani, nekem is sikerül. Egyáltalán nem menthetetlen a helyzet, főleg ha nem próbáltál meg mindent.
Ha elmész pszichológushoz, nem fogják megtudni a faluban, titoktartási kötelezettsége van. De ha meg is tudják, nincs abba semmi, egy teljesen természetes dolog. Akik erről pletykálnak azok az öreg nénik szoktak lenni, de ha ezért megszólnák anyukádat, inkább tűnnének ők szánalmasnak.
Anyukád mit gondol erről? A leírtak alapján nem tűnik úgy, hogy utálna vagy ilyesmi. Ha tényleg nem lehet változtatni azon, hogy félsz az ilyen helyzetektől, akkor sincs semmi. Majd megy veled valaki a postára és kész. Ha kiderül, hogy te ilyen vagy és ezen nem lehet változtatni, ezt te elfogadod és megteszel mindent, hogy ne legyél terhükre vagy az ő javukat szolgálj, az igazi szeretteid támogatni fognak. Egy autista gyereket sem hibáztatnak azért, mert autista vagy egy rákosat. Lehet csak ilyen vagy és kész. Bár szerintem ezen simán lehet változtatni.
Jaj, hát nagyon lent van az onbecsulésed, néha nekem is szoktak lenni ilyen belső monologjaim. Aggódom érted, nem jó ez az irány. Akár privátban is irhatsz, hogy kiird magadból a bánatodat!
Melyik részén élsz az országnak? Milyen iskolát nem jártál ki? Ezeket a problémáidat meg tudod osztani legalább valamennyire mással?
Megkérdezhetem, hogy ezek valóban a te szavaid, vagy gyerekkortól kezdve valaki/valakik hangja?
Szülők, tanárok, tekintélyt parancsoló személyek, akikre tabusítva van a harag? Médiában nyomatott tökéletesség?
Sosem leszel jó, sosem fog sikerülni, béna vagy, ha nem csinálod ezt meg azt, nem leszel senki, stb.? Honnan ismerős ez neked?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!