Csalódás barátokban, párkapcsolatba vetett hitben, hogy bírtátok?

A barátságokban én is csalódtam. Nekem volt egy barátnőm, de utólag már úgy gondolom hogy nem volt igazi barát. Rájöttem, hogy egy normális baráttal el lehet menni bulizni, be lehet ülni egy kávéra, el lehet menni megebédelni együtt, programokat lehet szervezni, és nem csak a kifogások tömkelege zúdul feléd, és az egyetlen dolog amit közösen lehetett csinálni az a séta. Soha nem is írt, nem érdeklődött, nem keresett, mindig én kezdeményeztem. Semmit nem veszítettem azzal hogy már elmegyünk egymás mellett az utcán.

Úgy tudsz kilábalni, hogy keresel új barátokat.

"Lett egy párkapcsolata"

Innentől nem olvastam tovább. Megtapasztaltad ezt is. A felnőttek legjobb barátja a feleség, férj, család. Szokj hozzá, fogadd el

Ne zavard őke annyira, ez alap és természetes, most van a rózsaszín a világ életszakasz.

Majd ha elkezdik megunni egymást, akkor visszatér a barátod, de akkor sem fogtok már ugyanúgy együtt lógni, minden nap új sz.rságokat csinálni, mint azelőtt.

Vagy ha teljesen eltűnik az életedből, az is az ő döntése, és nem a tiéd. Te nem rendelkezhetsz fölötte, ne erőszakoskodj. Ez van.

Kösd le magad valamivel, vagy keress másik barátot addig, amíg össze vannak ragadva a barátnőjével/fiújával?, idővel remélhetőleg majd hozzá lehet szólni, de most csak ő van a főszerepben.

Három nagyon, nagyon közeli barátom volt, egyikükkel fokozatosan halt el a barátság, a másik lánnyal az történt, amit a Kérdező is írt, a harmadikkal pedig szakasztott ugyanaz, mint amit #1 írt. Az a válasz tényleg olyan, mintha én írtam volna :c

Szóval átérzem a helyzetet.

A megoldás pedig tényleg az, hogy járj nyitott szemmel és keress új barátokat, akik kellően értékelnek is téged. Tudom, hogy bánt, de ez az ő döntése volt, amit más sem tud már megváltoztatni, ez már sajnos megtörtént.