Teljesen egyedül maradtam mostanában, és nagyon kezdek bekattanni, a testi egészségemre is kezd teljesen rámenni. Mit kéne tenni?

Ha már testi tünetek jelentkeznek, tényleg minél hamarabb muszáj lenne változtatni, és ezt nem bántásból írom. Az első pár válaszolóval is érdemes lenne beszélgetnetek kicsit, vagy valamilyen tematikus, barátkeresős FB csoportot nézni még. Illetve túrázás is segíthet, ott is remek emberekkel lehet beszélgetni, akár ismerősi kapcsolatot kialakítani.

Vagy a mi városunkban, például, rendeznek klubesteket, és x havonta van nyílt estjük, amikor bárki beülhet, részt vehet a programokon. Társasjáték estek is egyre felkapottabbak, azokon is remekül érezheti magát az ember, ha szereti az ilyen dolgokat.

Az önkénteskedés is segíthet, akár ételosztásnál, akár helyi állatmenhelyeken. Egyik barátnőm húga például az utóbbi alatt szerzett barátokat.

Remélem mindannyian sikerrel jártok!

Szomorú és különös, hogy fiatalok, huszonévesek is ennyire magányosak. Hol vannak a szülők, testvérek? Haverok, barátok?

Én negyvenes éveim végén vagyok így, de nálam koromnál fogva érthető, hogy nehezebb az ismerkedés, szülők már nem élnek, gyerekek elköltöztek.

Muszáj próbalkozni, muszáj ismerkedni, mert egyedül nagyon rossz.

Nekem most halt meg nemrég a cicam is, most már ő sincs.

Itthon unalmas, magányos. A munkahelyemen sem szeretek lenni, de ott legalább hozzám szól valaki, nem vagyok egyedül. Már tényleg a begolyózás jele, ha jobban érzem magam a munkahelyen, csak ne legyek itthon egyedül.