Introvertálzaknak szól a kérdés. Nektek van egy berögzült gondolatmenetetek? Úgyértem, hogy mindig ugyanazon a témán agyaltok?

Nekem is van ilyen, de ez szerintem nem az introvertáltság hanem a depresszió tünete. Ez az egész álomvilágos dolog azért van, mert menekülünk a létből. Az meg nem annak a jele, hogy jobban szeretünk egyedül lenni, hanem annak, hogy nem akarunk itt lenni.

Régen erős volt, de amikor depresszióval elmentem pszichoterápiára és kijöttem belőle, automatikusan megfeledkeztem az álmodozásról. Nem volt rá igényem, mert jól éreztem magam itt, ebben a világban is.

Egyébként az, ha naphosszat csak az ágyban fekszel, az is depresszióra utal inkább. Azt introvertált egyedül töltődik, de nem semmittéve. Ne keverjük a kettőt.

Figyelj, alapvetően kb mindnekienk jót tenne néhány évente egy pszichológusi beszélgetés, de a leírásod alapján van néhány múltbéli sérelmed amit megpróbálsz felülírni meg ilyenek. Ahogy írod, vszeg teljesen jól funkcionáló vagy, de attól még szerintem jó lehet elmenni egy pszichológushoz. Sokat tanulhatsz belőle, frissebbé és erősebbé tesz mentálisan és talán az tis megoldja, hogy ne szomordj el az emlékeid hatására.

Én életem egyik elgjobb ödntésének tartom, hogy jártam pszichológushoz, szóval csak ajánlani tudom. nyilán, nem olcsó a dolog, a fővárosban kb egy 10es egy alkalom és heti szinten érdemes járni, és olyan fél-1 évig. Az pénz, nem is kevés. De ha van ekkora összeg amit magadra tudsz fordítani, szerintem iszonyatosan jó döntés:)

Nekem az első gondolatom ugyanazaz volt amit már fennt leírtak, hogy ez a sok álmodozás a valóságból való menekülés. Én is átmentem ezen, nagyon sokáig egy jobb gyerekkort és jobb fiatal kort álmodtam magamnak ilyen-olyan történetekkel fűszerezve mintha csak egy könyvet olvastam volna. Akkor szűnt meg amikor olyan helyzetbe kerültem hogy nagy változás jött az életemben. Új városba költöztem új munkahellyel, tehát olyan helyre kerültem ahol semmi sem emlékeztetett a múltamra. Semmi. Nekem ez felért egy terápiával. Abba maradtak az álmodozások és sokkal jobb volt a valóságban élni mint csak álmodozni.

Nem arról van szó hogy mindenáron jóra kellene fordítani a rossz tapasztalatokat hanem akarni kell továbblépni. Azt írod tovább akarsz de mégis azt érzem hogy benneragadtál egy depressziós hangulatban, így nehéz lesz. Szerintem olyan dologban kellene váltani amit nem szeretsz az életedben. Pl munkahely váltás, lakhelyváltás (ha albérletben laksz akkor elég könnyű, ha nem akkor nehezebb) találni egy hobbit, egyidejüleg lehet pszichológust is keresni....az hogy szándékosan elzárod magad az emberektől nem hiszem hogy jó ötlet ebben az esetben. A kérdés az hogyan zajlik majd le az életed. Megkeseredett emberként vagy elviselhetőbben.