Honnan lehet elindulni, ha egyáltalán nincsenek barátaim és ráírni se tudok senkire?

Könnyebb mint gondolnád, "csak" próbálkozni kell. Nem az a nehéz hogy felszínes ismeretségeid legyenek, hanem pont az, hogy normális embert találj, akivel nem csak jól érzed magad, de ő is tisztelettel, megértéssel áll hozzád.

Ha elmennél pl. egy kulturáltabb szórakozóhelyre vagy kocsmába és odamennél másokhoz beszélni, 95% hogy tudnál. Más kérdés hogy barátság attól még nem lesz, de nem ez volt a kérdésed.

Mivel a nulladik szintnél is nehézségeid vannak, ahogy mondod egész életedben így volt, ezért érdemes külső segítséghez fordulni. Olyan szakemberhez, akivel tudsz dolgozni az önbizalmadon, a másokhoz való közeledésen, nyitáson.

Egyedül is próbálkozhatsz, de milliószor nehezebb dolgod lesz, mivel folyamatosan menekültél ezekből a helyzetekből. Egy külsős tudna segíteni az úton maradni, negatív tapasztalatokat átbeszélni, stb.

Felszínes, small talk-os barátságokat nagyon könnyű kötni. Hidd el, hogy tényleg nehéz olyan embert találni akivel passzoltok.

Ismerek olyat, akinek annyi barátja van, de ha baj van egyiksem segít neki. Ezek mind felszínes barátságok, spanok, haverok stb.

Meg az igazság az, hogy a legtöbb ember akivel találkozol csak átmenőben van az életedben, nem maradnak.

Próbálj meg ismerkedni az érdeklődési körödben, úgy a legegyszerűbb. Neten még ráadásul könnyebb is ráírni a másikra.

nekem is voltak... ha baj volt, vagy ha éppen kellett valakinek, akinek dicsekedhettek, akkor ott voltam.

ha szükségük volt rám, akkor rögtön előkerültem pl. autóval kell menni, unatkozik kísérjem el, menjek át hozzá segíteni takarítani stb.

de amikor beteg voltam a kórházban egyik sem még csak rám sem írt, hogy vagyok

ilyenek az emberek sajnos, ez van