Nagyon nem bírom az állandó magányt a mindennapokban pedig a szüleimen kívül bátyámon kívül soha nem volt senkim és mégsem tudtam hozzá szokni mert miért van ez?!
Már túl vagyok a harmadik x-en de még mindig nem tudtam elfogadni az emberi életemet a bal sorsomat olyannak amilyen.
Az emberek fájdalmat okoztak énnekem és csalódtam rengeteget sokat de mivel az ember társas lény kellene nekem is a beszélgetés.
Az öngyilkossággal meg én így úgy vagyok,hogy mér pont nekem kell megtenni és rákényszeríteni magamat annyira rossz,hogy nem lehetett jobb életem.
folyamatosan mély fajdalmak és csalódások érnek még mindig egész egyetlen egy hús-vér emberi életemben de mások társaságát keresem.
nem mennek énnekem ezek az egyedüli magányos tevékenységek.
tudom,hogy nincs én velem rendben minden nem vagyok egészséges.
De rossz ez a lemondás nélkülözés, hogy nem érdemelhettem ki a jobb életet a jobb sorsra nem voltam méltó!!!
A baj a felfogásoddal van, hogy nem láttad meg a szépet, hanem mindenben csak a rosszat.
De igenis méltó vagy jobb sorsra és akármikor változtathatsz a hozzáállásodon!
A napi kerdesek kiírása helyett menj tarsasagba, sportolj, csinalj értelmes dolgokat.
Sehová nem vezet ez a folyamatos önsajnáltatás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!