Hogyan lehet ezzel együtt élni?

Öt éve nincs párom,de ezért nem falazom be magam. Próbáltam ismerkedni,nem sikerült.

Mindenhová elmegyek egyedül is, nem adom meg az örömet a világnak,hogy rosszul érezzem magam emiatt.

És látom, sokan mászkálnak egyedül, ez van,nem lehet erővel társat,párt szerezni.

Aki magányosnak gondolja magát az nem boldog.

Vedd már észre, hogy a boldogság ellentétes állapota a magánynak.

Vagy a szó jelentésével nem vagy tisztában, vagy boldogtalan vagy, ami igaz is, mert magányos vagy.

Hááát én egyetértek 3assal. Aki boldog egyedül, az nem szomorkodik azon, hogy egyedül van. Ha nem érzi jól magát egyedül akkor... nem boldog egyedül:D Nem bonyolult ez.

Ennek ellenére tökre megértelek Kérdező. Az emberek egy jeentős része képtelen önmagában egészet alkotni, ténylegesen boldogulni. Én mindössze egyetlen ilyen embert ismerek.

És nincs azzal gond, hogy valaki nem boldogul egyedül, de fontos lépés, hogy felismerje, hogy ez neki nem megy. Ha az ellenkezőjét állítja, azzal csak hazudik magának.

Először is kedves kérdező, teljesen át tudom érezni amit érzel. Én 26 éves vagyok szintén szingli, és nemrég még magányos is voltam. Az életemben a kapcsolatokon kívül minden rendben van: jó állás, stabil anyagi helyzet, jó jövőkép ezekben, olyan hobbik amiket nagyon élvezek, mégis sokáig nagyon rosszul, depressziósan éreztem magam a magányomban. Azóta annyival javult a helyzet, hogy végre lett valaki itt a mostani helyemen akivel el tudok járkálni olykor, lett végre egy barátom, és kis idővel később lett egy másik is.

Persze ettől még nem érzem azt hogy teljesen megszűnt volna az egyedüllét érzésem, de már nem vagyok magányos.

Viszont mindenképpen kell majd a közeljövőben valamikor egy párt találni is, hiszen a legtöbb dolog értéktelen ha nincs kivel megosztani. Fel a fejjel, fejleszd tovább magad, és majd egyszer jön. Csak légy nyitott! Esetleg csatlakozz egy csoportos tevékenységhez, hogy érezd hogy tartozol valahová. Nekem ez egy kis harcművészeti csoport volt, aminek talán egyik legaktívabb tagja vagyok azóta. Nagyon jót tud tenni az effajta hovatartozás érzet.

Kedves válaszolók, nektek is totál igazat adok, csak valószínűnek tartom hogy nem tudjátok teljesen átélni azt amit a kérdező írt, mert nem voltatok még az Ő cipőjében. Abba gondoljatok bele, hogy hogyan éreznétek magatokat, ha mindent is elértetek volna az életben amit csak szemetek szátok megkíván, de senki sem vesz körbe titeket. Van is erről egy film, amikor egy embert kizárólag mindenki más eltűnik, ezért minden az övé lett. De úgy már nem okoz boldogságot, ha nincs kivel megosztani. A film ezt mutatja be.

Szóval így gondoljátok végig. Azt meg (mert ilyet én is kaptam) tessék elfelejteni, hogy mindig van egy másik dolog amit az ember meg akar szerezni, mert az csupán egy olyan dolog ami direkt emiatt lett kitalálva, hogy vásárolj. Nem azért hogy teljesebb legyél.