Hogyan lehet átvészelni az olyan időszakokat, mikor minden összeomlik, és az ember magába roskad?

Röviden tömören szakított velem a férfi, akivel le szerettem volna élni az életemet, utána jöttek az anyagi gondok (ezt gondolom senkinek nem kell magyarázni, miért), aztán a legjobb barátnőm is elvesztettem, és úgy érzem a végső töréspont az volt, mikor a gépem is tönkrement. Az volt szinte az egyetlen dolog, amivel még ki tudtam kapcsolódni, és most várhatok fizetésig hogy el tudjam vinni a szervízbe, és egyáltalán valami remény legyen rá, hogy megjavuljon. Már csak muszájból vonszolom el magam a munkába, de az is egyre nehezebben megy, a családtagjaimmal sincs energiám tartani a kapcsolatot. Legszívesebben egész nap csak aludnék és sírnék. Egy roncsnak érzem magam, nem tudom már, hogy mivel motiváljam magam, és hogy van-e értelme egyáltalán.