Akik azt tanácsolják a magányos, kiközösített embereknek, hogy menjenek ismerkedni, ők miért teszik ezt?

Ez így furcsa kérdésnek tűnhet, de pl. ma is láttam hogy valami magányos emberkének akinek huszon valahány évesen sem volt kapcsolata se meg semmi, ilyeneket tanácsolnak hogy szedje magát össze és menjen ismerkedni.

Mintha ez ennyin múlna. Én pl. rengetegszer próbáltam, ennek köszönhetően egy lelki roncs vagyok a sorozatos visszautasítások, ignorálások, hazudozások és megalázások miatt, és már emberek közé sincs kedvem menni, nem hogy még ismerkedni.

Másoknak miért kell ilyen tanácsokat adni? Kinek akarnak ártani vele, a szerencsétlennek, hogy még több negatív élményt gyűjtsön és a végén ne adj'Isten kiugorjon az ablakon, vagy azoknak akikre ismerkedés címszó alatt megpróbálná ráakasztani magát, mikor azok undorodnak a népszerűtlen emberektől? Mindenkinek rossz egy ilyen szituáció, nyilvánvaló, hogy az ilyen emberekkel (akiknek itt a gyakorin már külön gúnynevük is van, "incelek") senki nem fog szóba állni, főleg nem ismerkedni vagy haverkodni, szóval mindenkinek jobb lenne ha otthon gépeznének vagy bármi amivel ők is le vannak kötve meg mást se zavarnak vele aki a tökéletes kis életét éli. Pont elég rossz nekik így is, miért kell még rúgni is beléjük egyet, hogy elküldik őket céltáblának egy lehetetlen küldetésre?