Miért kínoz minden?

Sajnálom, elég sokan vannak így mostanában.

Nálad mi váltotta ezt ki?

Hogyan tervezel változtatni?

Sajnos ezen egyedül te fogsz tudni változtatni.

Több dolgot tehetsz, a legegyszerűbb ha te magad elmész egy közösségbe és együtt csináltok valamit, sport, tánc, stb…

Vagy elmész pár “randi másként” programra, nyílván oda ismerkedni mennek az emberek, személyes tapasztalatom nincs, de nagyon jó társaságnak tűnnek.

Illetve sok ember utál egyedül otthon lenni, tényleg, ezt tapasztalatból mondom, nagyon sok. Nekem van pár ilyen barátom és ők mindig járnak hozzám, amikor otthon vagyok. Ez persze sok takarítással jár, ahol emberek vannak ott kosz is lesz.

Gondolom azért nincs munkája mert depressziós.

Egészséges ember fel sem tudja fogni milyen az amikor a saját agyad ellened játszik.

Mikor leural és nem tudod irányítani a gondolataidat és csak egyre jobban süllyedsz…

Kezdj el sportolni valamit, az nagyon sokat tud segíteni.

Mit szeretsz csinálni? Valami csak van. Keress a neten hasonló érdeklődésű embereket, csoportokat.

#7 Hidd el én jobban tudom... :D

Túlvagyok már öngyilkossági kísérleten is, csak azért tudok most itt írni, mert rámhívta 1 munkatársam a mentőket akkor.

Túléltem, tovább léptem, kerestem új állást, célokat, stb.

Alig 1 hónapja találtam meg én is azt a munkát amivel elvagyok.

Szóval úgyis mindenkinek magának kell megoldania a problémákat, azért mert ide kiírja vki a baját és kap rá 1 választ még nem fog megváltozani az élete, tenni kell érte azt szevasz.

azt aláírom, hogy qrva fájdalmas amikor gyerekként tele vagy tervekkel és célokkal, de talán még a korai huszas éveidben is, aztán kikerülsz az iskolából, és puff :D És még csak azt se mondhatod, hogy szép lassan mászol a létrán a kitervelt célok felé. Mert ez baromira nem konstans, a sikeres embereknek is általában mondhatni egyik pillanatról a másikra lett sikerük.

Nyilván akinek a szülei tehetősek és segítenek a gyereküknek (mert miért ne tennék?) annak könnyebb dolga van, és lehet hogy ő sose tapasztalja meg milyen is a kilátástalanság és a szenvedés, de jobb is így neki ... Azért én se szeretném megtudni milyen éhező-nincstelen afrikainak lenni ...

Magamról: szerintem jó életem van, mármint szeretem a munkám még ha néha lelkileg megterhelő is, jól is fizet, és szerencsére full introvertált vagyok, ez azért pozitívum mert se barátaim se barátnőm és ez azért szerencsés nekem mert különben qqqqrva magányos lennék, vagyis az is vagyok de feltalálom magam :D

Nekem a kulcs az egészben szerintem: szeretem a munkám. Ha nem szeretném, vszleg már rég felkötöttem volna magam