Mit gondoltok a társas magányról?

Mit gondoljak? Nyilván szar dolog.

Nem csak kapcsolatokban létezik, adott esetben még az is lehet, hogy bár megvan az ismerősi, baráti köröd, családod, te mégsem érzed jól magad közöttük, másokra, más típusú emberekre vágysz.

Gimiben sokáig ezt éreztem, sőt.. igazából egyetemen is, még az első pár félévben. Rajtam kívül pár külföldi volt még, akik senkit nem ismertek, különben egy komplett baráti társaság jött együtt, az amúgy kislétszámú, szakra.

Nagyon rossz, amihez még társul a tehetetlenség érzése is. Körbevesznek emberek, akikkel nincs meg a közös hang, nem érzed magad teljesen jól. Fizikálisan nem vagy egyedül, de érzelmileg, mentálisan igen, hiába vannak körülötted mások.

#14 Nekem gimiben, egyetemen, felnőttként is sokszor megvan az érzés.

Gimiben egyértelműen a "bénák" közé tartoztam, csupa olyan ember haverkodott velem akik szintén bénák voltak. Egyetemen látszólag volt társaságom, úgy ott voltam, de minek érzéssel telt az az időszak.

Felnőttként is sokszor érzem, hogy bár van társaságom, néha érzem, hogy kedvelnek is, de sokszor ott vagyok de minek érzésem van. Sokszor elmegyek inkább egyedül, mint társasággal, mert akkor nem érzem magam feleslegesnek.

Legrosszabb az amikor össze hoz az élet olyanokkal, nem feltétlenül párkapcsolati értelemben, akikkel egy hullámhosszon vagyunk, jól érezzük magunkat, mégis eldobnak és mennek tovább nélkülem. Olyankor érzem igazán magányosnak magam.

Sokan élnek társas magányban.

Szerintem egy hazugság, önmagunk becsapása.

#16

Hogy érted ezt? Aki belátja, hogy abban él, az miért hazudna önmagának? Az, higy kifelé másokat "becsap"-e azzal, hogy azt mutatja minden rendben, pedig nem, na az már egy másik kérdés.