Miért lehet ez? Nem értem, mi a baj velem?

Kezdem feladni a reményt, hogy normális kapcsolatom legyen. Próbálok ismerkedni, élőben is, interneten is, mindenhogyan, de valahogy sosem jön össze semmi. A fiúk, akikkel ismerkedtem, azt hittem lehet valami komoly, de a végén kiderült, hogy sosem akartak tőlem semmi komolyat. Egyszerűen nem értem mi a baj velem. Két barátom megcsalt, a harmadiknál meg kiderült, hogy barátnője van már évek óta. Könnyen kapható sem vagyok, az első két barátommal le sem feküdtem, bár velük nem is volt hosszú a kapcsolatom, és még fiatalnak is tartottam magam akkor ehhez, (16-17 éves voltam) úgy éreztem nem vagyok még kész rá. Velük pár hónapig voltam együtt, nem sokáig, velem egy idősek voltak. Ezután úgy voltam vele, hogy inkább megpróbálom a nálam pár évvel idősebbekkel, hátha ők másabbak.

A harmadikkal kicsit több, mint 1 évig tartott a dolog, sokat is járt ide, a családomat is megismerte, előadta magát, hogy mennyire szeret (vele majdnem 4 hónap után feküdtem le először), mentünk együtt ide-oda, mindezt úgy, hogy közben neki barátnője volt, akivel már évek óta együtt élt. Sehova sem volt kirakva, sem közös képek, semmi, és észrevehető sem volt, mert gyakran járt ide, gyakran találkoztunk, sokat is beszéltünk, semmilyen gyanús dolog nem volt, vagy legalábbis nem vettem észre ilyesmit, de aztán valahogy ráéreztem, hogy valami nem oké, kérdezgettem őt is, célozgattam más csajra, de mindig nagyon tagadta, vagy hárított, így egyre gyanúsabb lett nekem, szóval kicsit kutatgattam (utána kérdeztem pár embertől, akiről úgy gondoltam, hogy tudhat valamit róla), így kiderült és akkor nagyon megtörtem, mert nagyon szerettem azt a fiút. Nem is értettem, hogy ezt hogy merte meglépni így, hogy bármikor megláthattak volna vele engem az ő vagy a csaj ismerősei, vagy éppen az én családtagjaim közül bárki őt a barátnőjével. Ahogy azt sem értem még a mai napig, hogy miket adhatott be a csajnak, aki nem vette észre, hogy valami nem oké, mikor órákra, fél napokra eltűnt, éjszakákra, holott együtt éltek.

Ezután egy ideig jegeltem ezt az egész ismerkedős dolgot, majd utána jött egy másik fiú nemrég, akivel elkezdtem beszélgetni, ismerkedni, de benne is csalódtam, csak arra kellettem volna neki. Egyszerűen nem értem mi a baj velem, nem tartom magam egy buta nőnek, unalmasnak sem, egyszerűen csak arra vágyom, hogy szerethessek és engem is viszont szeressenek. Próbáltam mindig beletenni a maximumot, de úgy érzem ez is kevés.

Igaz, voltak fiúk, akik oda meg vissza voltak értem, de ha nekem nem jöttek be, nem tudtam rájuk úgy nézni, akkor hiába az egész, nem fogom az ő idejüket sem pazarolni feleslegesen, szórakozni velük, magamat meg nem fogom egy olyan kapcsolatba belekényszeríteni, amit nem akarok, csak azért, hogy ne legyek egyedül.

Lehet, hogy eddig csak pont rossz emberekkel találkoztam, vagy nemtudom, fogalmam sincs már, hogy mire gondoljak.

Tudom, hosszú lett, köszi, ha végig olvasod, jól esett már kiadni magamból. A barátaimmal, szüleimmel nem nagyon beszélem meg az ilyesmit, mert egy kicsit szégyellem, hogy ilyen csődtömeg vagyok.