Miért viselem rosszul a magányt?

pont ugyan így vagyok, de engem nem ez zavar, hanem az, hogy valahol a nagyvilágban ott éldegél a tökéletes partner, de nem velem. Ha nem ismertem volna meg a mai napig boldog "tudatlan" lennék és semmi gondom nem lenne az életben, de így... mintha egy gyászoló özvegy lennék, mert tudom hogy ennyi volt, pedig életem legjobb szakasza következhetett volna :)

És hogy hogyan tovább? hmm talán egy Tupac számból idéznék:

"I see no changes, wake up in the morning and I ask myself

Is life worth living or should I blast myself?"