Beleőrülök abba, hogy nincs pàrom. Mit kezdjek magammal?

Barátaim nincsenek, egy fiú haverom van, meg egy barátnőm, de mindketten kint élnek külföldön, és nem járnak haza. Ritkán beszélek velük, mert elfoglaltak mindig.

A családtagjaim nagy részével szintén nem beszélek.

Párom lassan másfél éve nincs, az utolsó kapcsolatom sem volt komoly, nyolc hónapig tartott, de a pasi nem akarta komolyra fűzni a szálakat, szóval laza kapcsolatban voltunk. Komoly kapcsolatom három éve nem volt.

Beleőrülök a magányba. Senki nem szól hozzám, senki nem ölel meg, senki nem bújik mellém.

Minden pasi maximum szexet akar, de azok sem korombeliek, hanem már házas, szottyadt fószerek, akik természetesen nem kellenek sem kapcsolatra, sem szexre. Csak szexre egyébként sem kell senki.

Próbálkoztam Tinderen, és Badoon, ott sem a 10/10-es pasikat húztam jobbra, meg azt aki ki van gyúrva, meg drága autóval pózol, hanem az átlagosakat. Egy pár rám is írt, de a legtöbb normális beszélgetésre sem képes, saját magáról ír regényeket, de tőlem annyit sem kérdez vissza, hogy egyáltalán milyen napom volt, vagy nekem mi a foglalkozásom. Mindig csak én kérdezzek, ő meg dicsérgeti saját magát, és ezeken a társkeresőkön csak ezt tapasztaltam. De valaki még ennyire sem képes egyébként, mert valaki ír 1-2 mondatot, és szétválik, vagy a ,,szia" után már közli, hogy dugni akar. Szóval inkább le is töröltem magam mindkettőről.

Próbáltam itt gyk-n is ismerkedni, de hagyjuk is. A helyzet kb ugyanez.

Ami a munkahelyemet illeti csak beugrós munkám van, mert jelenleg a nyakamban van a házam felújítása, és teljes munkaidőben nem tudok mellette dolgozni, de a beugrós állásomban meg öregek vesznek körül, és maximum azok nyomulnak rám, ilyen 50-60 évesek. Nekem meg nincsen apakomplexusom, de nagyapakomplexusom sem.

Korombeli pasik rám sem néznek sehol. Nem tudom miért. Nem vagyok pedig ronda, igényes vagyok, hosszú barna hajam van, sötét zöld szemem, a szemöldököm két hetente szedetem kozmetikussal, a hajam mosom rendszeresen, tiszta ruhákban járok/általában női ing, és farmer/, normálisan beszélek/nem parasztosan/, tanult vagyok/három szakmám van, és most is iskolába járok, de jövőre szeretnék egyetemre menni/, mindennap fürdök van, hogy kétszer is, 170 cm vagyok, 53 kg, és szerintem megvan mindenem, nem vagyok deszka, edzeni járok, két saját autóm van, és dolgozom becsületesen. Magyar vagyok.

Oké, nem vagyok tipikus plázacica, nincs műkörmöm, műszempillàm, stb. A felújítás miatt most nem is csináltatnék műkörmöt/ezelőtt volt/.

És szerintem beszélgetni is lehet velem, mert sok minden érdekel, sokat járok múzeumba, sokat olvasok történelem, és jog témában, meg ilyesmi.

Sokak szerint szép vagyok, de szerintem átlagos a kinézetem. Nem vagyok egoista.

Szóval nem értem mi a baj, és miért nem néz rám senki, de már megöl ez, hogy egyedül vagyok, és nem akar velem szóba állni senki. Mit kezdjek magammal? Hogy szerezzek magamnak pasit? Vagy már soha nem lesz párom? 21 évesen fogadjam ezt el?

Még másfél évvel ezelőtt akadt is rám néhány, de utána valami elromlott, és egyszerűen azóta észre sem vesz senki, még randira sem hív el senki soha. Esélyt sem adnak, én hiába akarnék ismerkedni, vagy randira menni.

Nagy elvárásaim sincsenek, nagyjából korombeli legyen, igényes, és tudjunk beszélgetni, ennyi, szerintem egyiksem teljesíthetetlen.

Rosszindulatú kommentek kíméljenek! Aki csak rosszindulatú bohócot tud játszani, az tekerjen arrébb!

Ja, és nem ez nem "szexhirdetés".