Nagyon félek egyedül, mit tegyek?

Valójában senki nincs, akihez fordulhatnék. A pszichológusom fizetett, a barátaim csak a múltban voltak valódiak. Nincs tovább. Nincs hová. Nincs, ahonnan elindulhatnék bárhová. Vége van. Leteltek a gondtalan évek és ez maradt csak. Egy szánalmas, életnek nem nevezhető élet. Amiről a legkevésbé gondoltam, még az is szép emlékke vált valahogy. De már vége. Kimaxoltam az emlékszerző periódust, ahogy lehetett. Félek, nincs tovább. Most amúgy iszom, de mindez igaz és őszinte.