Mièrt nincs olyan sok embernek barátai?

Mert magasra teszi a lécet mondjuk. Nem barát mindenki, akivel esetleg eljár mondjuk étterembe. Nem nevez mindenkit barátnak, akivel egyáltalán, váltanak jókedvűen pár mondatot.

Másrészt, hiába barátkozna valaki, ha magasról *zarnak a fejére, miután az útjaik egymástól elválnak.

Az én esetemben nem egyszer azt érzem, hogy hiába barátkoznék, haverkodnék, az illetőnek nem vagyok fontos. Mert nem vagyok a családtagja, nem vagyok a párja. És ha egyik se vagyok, akkor húzzak a *zarba, mert nem érek neki semmit se, felőle fel is fordulhatnék.

Csak hát ha ez valóban így van, akkor akinek se családja, se senkije, akkor az nem lesz fontos senkinek se, max. a bérbeadónak (hogy fizesse a bérleti díjat), a közműveknek (hogy fizesse a számlákat időben), meg a munkáltatónak (hogy legyen, akit beállít egy állomásra dolgozni).