Miért nem tudok kialakítani új kapcsolatokat? Örök magányra vagyok ítélve?

21 éves fiú vagyok.

Külhonban születtem, kb 100 kilóméterre a magyar határtól.

Egy 20 ezres városban élek, ahol 1/3 a magyarság aránya.

Egyedülálló, bisex fiú vagyok.

Hol is kezdjem...

Általános iskolában főleg csak lányokkal barátkoztam, azt éreztem komfortosabbnak. Emiatt sokan bántottak lelkileg, melegnek tituáltak és szerencsétlennek.

De én ettől függetlenül boldog voltam, elvoltam az osztálytársakkal.

Középsuliban egy másik városban mentem, ahol albiban laktam hol hogy 1-2 másik sráccal.

Nem voltunk egy szobában, csak rgy házban.

Velük valamiért nem akartam barátkozni, mert nem tartottam őket szimpinek.

Középsulis osztályonban aztán barátkoztam, elvoltam.

Az álltalános sulis barátságok közben kiégtek, csak 2 lánnyal beszéltem onnan.

Aztán egy két elhibázott dolog miatt itt is kipécézett már fiú és lány, csak pár hónapig tartott, de ez is kegyetlen megviselt lelkileg.

Közben mindig volt 1-1 lány aki bejött, de soha nem merek kezdeményezni, félek a beégéstől, visszautasítástól.

3 éve aztán elballagtam és elkezdtem dolgozni a családi üzemben. Nagyon szeretem csinálni, jól is keresek, jó életem van amyagilag. Saját kocsim van, lakásom is lesz 1-2 év múlva.

Viszont itt is ingyerszegény az életem, munka során nem kell kommunikálnom senkivel, max idős megrendelőkkel. Sok időm elviszi, nem tudok emellett másik állást is elvállalni.

Én osztom be a szabadnapjaim, tehát volna időm barátkozásra, párkeresésre.

Álltalános iskolából már csak 1 lánnyal beszélek, és a középsuliból 3-4 fiúval.

Hetente írok nekik 1-1 találkozóért, a szívem lelkem kiteszem. Próbálok kreatív programokat is ajánlani, de benne vagyok bármiben. Piálás, mozizás, kirándulás, éttermezés, túrázás, amit szeretnének.

Ennek ellenére jó ha 7-10 naponként tudok valakivel találkozni, mert mindig csak a kifogások jönnek.

Van hogy 1 hónapig nem találkozok senkivel.

Próbálkozok itt is, írtak vagy 200 emberrel, de valahogy vagy nem voltunk szimpik egymásnak, vagy nagyon messze vagyunk, vagy csak netes barátságot keresnek.

Helyileg nincs itt semmi amit a fiatalkonak rendeznek. Egyetlen ifjúsági civil szervezet van, az is jó messze tőlem. Voltam ott is, de miután rákérdeztek a politikai nézeteimre, nem voltam kívánatos ott sem.

Különc típus vagyok, viszont mérhetetlenül empatikus, elfogadó és alkalmazkodó.

Tinderen is próbálkoztam az ismerkedéssel, de alig ha volt 5 matchem és abból se lett semmi.

Nem tartom magam csúnyának.

Simán megütöm az átlagot mégis nem jön össze semmi.

Mivel a fiúk is érdekelnek, amit amúgy csak 1 emberrel osztottam meg, elkezdtem fiúk után is keresgetni.

Hát ez még nehezebb mint a lányokkal, nagyon sok silány felhozatal van, ezt teljesen őszintén írom. Tehát fiúra is vágyom, de nem egy lányos fiúra, vagy valami nemibeteg mindenkovel ágybabújó emberre.

Egyetleg egy fiúval aztán elkezdtem ismerkedni gyakorin. Lett is belőle egy tökéletes találkozás. Másodjára már megbeszéltük hogy lesz sex is, de konkréttan csak 2 órára tudtunk találkozni és nem sikerültek a dolgok. Ezután a fiú mintha kiszeretett volna belőlem, ami után csak flegmán beszélt velem és állítólag nagyon zavarta az hogy nem értünk egyet gazdasági és politikai kérdésekben.

Hihetlen.

Egy tökéltes ismerkedés után az zavarta hogy nem mindenben vagyunk egyformák.

Próbáltam kedveskedni, rengeteg mindent megtettem és megtettem volna érte, de hiába ő csak azt hangoztatta hogy zárjuk le.

Járok pszochológushoz is vagy 1 éve. Nagyon feltölt a motiváló beszéde, de valahogy nem érti meg a helyzetem és nincsenek neki javaslatai.

Annyira üresnek érzem az életem hogy mindig magammal kell időt eltöltenem.

Pl vannak szabadnapjaim minden héten és magam megyek sétálni, túrázni.

Elmegyek vásárolni, plázázni, szerencsejátékozni, kaszinózni.

Útálok magam otthon ülni és próbálom valahogy elütni az időm.

Próbálkozok így is néha ismerkedni emberekkel, de mindenki olyan távolságtartó. Vagy éppen ismerkedésnek veszi, és rámnyomul, persze csak olyan lányok akik nem jönnek be.

Írhatnám még estig a dolgaim, de örülök ha ezt is valaki elolvasta és tudna tanácsot adni.

Nyugodtan írhattok üzenetet is, ha valaki hasonló helyzetben van.