Mai napig nem tudom túltenni magam az iskolai szekálásokon. Mit tehetnék?
24 éves vagyok, 4 éve érettségiztem. Sajnos általánosban, és gimnáziumban is szekáltak, kb mindig. Sose voltak barátaim, mindig rossz kedvel mentem be és úgy is jöttem haza. A tanárok is rajtam élték ki a feszültségüket, és az osztálytársaim is. 4 éve már, hogy nem járok közéjük, mégis a mai napig vannak ilyen bevillanások, amikor valaki próbál szégyeníteni, valamelyik tanár beszólása, valamelyik volt osztálytársam cselekedete, ilyenek. Ráadásul az iskolai dolgok hozták azt magukkal, hogy nem tanultam tovább (ezt most tervezem, bár még nem tudom, hogyan, mert már a gondolatától is gyomorgörcsöm van), illetve azóta sincsenek barátaim, senki nem keres, nem tudok szociális kapcsolatokat kialakítani.
Nem ismerőseim már Facebookon sem, nem tartom velük a kapcsolatot, viszont minden nap beugrik 1-1 kis dolog, ami miatt rossz kedvem lesz. Hallottam róluk, azóta a legtöbbjük sikeres, vagy jól keres, vagy jó munkahelye van, vagy saját vállalkozása. Ők tudtak tenni érte, bennem meg nincs meg a motiváció, nem tudok ebből a negatív létből kilábalni. Elmúlnak ezek valaha, vagy örökké velem maradnak a tudatomban?
24F
14) Van munkám, mióta érettségiztem :) Sőt, talán jobb is ez hogy érettségi után egyből elkezdtem dolgozni, mert abban a munkakörben szeretnék feljebb lépni, ahol most is dolgozok, csak ahhoz képzéseket kell elvégeznem, aminek szeretnék jövőre nekiállni.
Egyébként most rágoogleztam a PTSD-re, és lehet hogy tényleg az van, elég sok jellemzőjében magamra ismertem, pedig előtte ezt nem is ismertem. Honnan deríthetném ezt ki, hogy valóban fennáll-e ez nálam?
11-12) Valamit majd lehet hogy nézek, bár az ilyen ingyenes SZTK-s rendelésektől hamar elmegy a kedvem a hozzáállás miatt, sajnos..
Szerintem a titok abban rejlik, hogy az emberi agy véges számú élményt tud tárolni (az enyém az tuti) és ennek megfelelően igyekezni kell "felülírni" a lemezt.
Élményeket kell szerezni, én rendszeresen eljárok programokra, túrázom, kirándulok, igyekszem utazgatni, de ha közelben van valami azon is részt veszek. Ezzel egyrészt elterelődik az ember gondolata, másrészt új kapcsolatokra is szert tehet.
Engem is a mai napig cikiznek a suliban, egy-két ember van, aki nem, idén kezdem az utolsó évemet a gimiben. Én is nagyon félek emberekkel beszélni, főleg idegenekkel, mert mindig úgy érzem, hogy az emberek csak azt a hibát látják bennem, ami miatt bántottak mindig. Jártam pszichológushoz egy ideig ezzel, de előtte is nagyon szégyelltem magam, szóval nekem nem igazán segített.
Nekem ami segített az az idő, amit magamra fordítottam. Felmértem, mi az, amin tudok változtatni, mi az, amin nem, és nem hamar, de változásokat tudtam produkálni. A beszólogatások, cikizések még mindig letörnek, de már oda elértem, hogy legalább alapból nem gyűlölöm magam. Ez nagyjából fél évembe telt, de már így is sokkal jobban érzem magam, mint korábban.
Szerintem csak meg kell találnod azokat az embereket, akik megfelelően tudnak motiválni, és megmutatni neked, hogy ugyanolyan értékes vagy, mint bárki más. Ha ez az ember te magad vagy, az máris egy nagy előrelépés, mert akkor nem más véleményétől függ az önbizalmad. Hajrá, ne add fel, ha pedig úgy érzed kérdeznél, bármikor nyugodtan írj rám :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!