Miért szórakozik velem az élet?

20-as éveim vége felé járó férfi vagyok, nem volt még kapcsolatom. 4 éve ismertem meg egy lányt, akivel nyáron találkoztam. Lassan megkedveltem, igazából kinézetre elsőre nem hittem volna, de igazából pont az esetem, alacsony, vékony, barna hajú. Egy évre rá találkoztam vele újra, kalandos körülmények között, ekkor közelebb kerültünk egymáshoz. Akkor találkoztunk utoljára, nem magyar, teljesen mások az életkörülményeink sajnos és távol lakunk egymástól.

Azóta sem tudtam őt elfelejteni, alig van olyan nap, amikor ne gondolnék rá, kedveltük egymást, de nagyon kevés esély lett volna arra, hogy együtt lehessünk. Nem váltunk el haraggal, a születésnapján és ünnepekkor szoktam neki írni, de legutóbb nem is válaszolt. Arra gondoltam, talán valaki más majd elfeledteti velem.

Néha ránéztem a facebookjára, egyszer csak látom hogy inaktiválta vagy törölte a fiókját. Először az jutott az eszembe, hogy talán letiltott, de nem értem miért tette volna. Rákerestem és megtaláltam, csak újra regisztrált. A közeli ismerőseit gondolom felvette egyből, jó pár száz, vagy akár ezren felül volt neki egyébként eredetileg. Nem akartam bejelölni, gondoltam akkor ez ennyi, elfelejtjük egymást ebben az életben.

Közben teljesen váratlanul találkozóra hívtam egy másik lányt, akit szintén ismerek már 4 éve, de nem sokat beszélgettünk. Meglepetésemre azonnal igent mondott, már másnap találkoztunk. Azon a napon, amikor 4 éve elindultam oda, ahol az előző lányt megismertem.

Ő külsőre teljesen az ellentéte, szóval nem az esetem, ettől függetlenül nagyon szép és igényes, belsőre pedig nagyon csalódtam, de szerencsére pozitívan.

Elgondolkodtam hogy ez miért pont most van? Miért nem előbb? Vajon ő lenne az, aki el tudná velem feledtetni ezt a több évnyi kilátástalan vágyakozást?

A második találkozónk előtt, miközben vártam rá, jött egy értesítés. Bejelölt az új facebookjával az előző lány.

A találkozó szintén jól alakult, 4 napot voltunk összesen együtt. Rajtam múlik minden, még nem mondanám, hogy együtt vagyunk, de nálam a labda. Viszont nem érzem még biztosan, hogy lépjek. Egyszerűen nem tudom teljesen őszintén elengedni az előző lányt, nem vagyok babonás, de annyira frusztráló hogy pont a legváratlanabb pillanatokban történnek ezek a dolgok. Nem tudom hova tenni és teljesen össze vagyok zavarodva. Mintha itt lenne az esély, hogy végre helyrejöjjön az életem, de valami közbeszól, hogy minél nehezebb legyen elfelejtenem a múltat.