Mit tegyek, ha folyton egyedül telnek a napjaim?

Próbálom leírni röviden a körülményeket:

Az rendben van, hogy nagyon jó családom van, bármikor hívhatom őket, nincs semmi dráma, a nővéremmel is szoktunk találkozni.

A munkahelyem nagyon szuper, a főnökeim is elégedettek velem, a kollégákkal is jól kijövök. Viszont nagyon laza is egyúttal, amire nyilván nem panaszkodom, de ez még jobban felerősíti sokszor ezt az érzést bennem.

Alapvetően szeretek egyedül lenni, tehát nem igénylem a folytonos társaságot, de ettől azért többre vágynék..

Pedig tényleg lefoglalom magam, amennyire csak tudom. Minden nap edzek, gitározni tanulgatok, nyelvet is tanulok most, néha találok 1-2 tök jó sorozatot is, ami leköt egy darabig, kimegyek néha a parkba, ilyesmik.

De egyszerűen nem tudok találni már évek óta olyan barátokat, akikkel úgy igazán közel állnánk egymáshoz, és ez mindig úgy elszomorít. :( Mások folyton mennek a programokra, teraszokra, strandra, én meg sokszor még moziba is egyedül megyek. Akik vannak, ők olyanok, hogy találkozunk néha persze, de ritkán, több hetente, és ez nekem kevés, de nem érnek rá gyakrabban, meg nem is keresnek valami gyakran.. Múltkorában jógára is elkezdtem járni, de ott sem tudtam senkit megismerni, mert nem is beszélgetett senki egymással, csak akik már amúgy is együtt jöttek, ezenkívül meg nem nagyon van bármi olyan program vagy társaság, ami annyira érdekelhetne. Pl. túrázni szeretek, de ott sem találtam még korosztályomhoz illőket, meg sokszor nagyon hosszú túrákra mennek, nekem meg elég lenne 8-10 km.

Pedig szerintem egyáltalán nincs rossz személyiségem, nagyon nyitott, kedves, érdeklődő vagyok, azt mondják, vicces is.

Ismerkedek most egy sráccal, de vele sem fogunk tudni túl gyakran találkozni, messze lakik, meg egyébként sem írkálok neki egész nap nyilván, de vele legalább minden nap beszélünk valamennyit.

Más is van ilyen helyzetben? Mert nekem valahogy mindig úgy tűnik, hogy mindenki tök jól elvan a pasijával vagy a baráti társaságával, csak én vagyok ennyire magányos. :(

26N