A szerelem tényleg ennyire gyilkos?

Nem.

Én is szerelmes vagyok.

Mióta az vagyok, azóta egyszerűen mindenben túlteljesítem magam, és elképesztően motivált vagyok. Eddig mindig akkor voltam a csúcson, amikor szerelmes voltam. Akkor értem el első helyet hazai és nemzetközi szakmai versenyeken, akkor tudtam kihozni magamból a maximumnál is többet, és ilyenkor vagyok igazán boldog.

Nálad - bocsánat - nem a szerelemmel van a gondod, hanem a töketlenséggel. 15 év?? Komolyan, 15 év egyetlen próbálkozás nélkül? Nem a szerelem a gyilkos, hanem a tehetetlenséged. Vagy ha már nem lépsz, akkor az, hogy képtelen vagy továbblépni, és feldolgozni, hogy nem sikerült.

Persze, nem mondod el, mert nem tudod, hogyan reagál rá... Ezzel csak az a baj, hogy ha nem mondod el, akkor nem is tud rá jól reagálni. A 0% esélynél pedig bármi több, még a 0,1% is.

Hogy mit csinálj? Ha jól értem, ő most kapcsolatban van. Szóval semmit. Menj el egy pszichológushoz, és próbáld rendbe tenni magad, tanuld meg a kudarcot feldolgozni, és továbblépni.

Vagy ha nincs most senkije, akkor hívd el egy italra, vagy egy et sétálni, vagy akármi. Kezdeményezz! Aztán vagy sikerül, vagy nem. De egy biztos: ha csak ülsz, és siránkozol, akkor biztos, hogy elbuktad.

Tokeletesen megertem amit erzel, en 4 eve vagyok szerelmes egy lanyba, de csak odaig jutottam el, hogy valtottam vele egy rovid mondatot. Annyira zavarban vagyok a tarsasagaban, hogy ennel tobbre nem igazan telik. Raadasul, ahogy eszreveszem, nem igazan vevo ram, teljesen kozombos felem. Szomoru, mert tenyleg tetszik, es en ilyet ritkan erzek barki irant. Nekem nem megy a "szexeljunk", aztan majd lesz szerelem is tipusu dolog, nagyon ritkan vannak kiszemelteim is.

Amit esetleg hozza tudok tenni, hogy te ne legy olyan toketlen, mint en. Nekem is kene lepnem vegre valamit, neked is. Nem is a szerelem, hanem a tehetetlenseg fog teged felemeszteni.