Mit szolsz, hogy a fiatal magyar felnőttek fele magányos és nem tudják miért?

Érdekes, hogy nem tudják, miért.

Miközben folyamatosan azt olvasni mindenhol, hogy valaki azon hisztikézik, mert elhívták házibuliba vagy hozzá mert szólni egy idegen a vonaton.

Retekgátlásos, zárkózott emberekkel van tele az ország. A másik fele az embereknek próbál nyitni (én is), de folyamatosan le vagyunk pattintva. Bárhova hívunk új embereket, próbálunk bevonni másokat, mindig van hirtelen valami, ami miatt nem lesz belőle semmi. És mikor itt felteszem a kérdést, hogy miért, az az automatikus válasz, hogy azért, mert én vagyok a szararc, a kellemetlen ember, akit kerülnek...

Kérdezem, ki is az, aki magányos és nem tudja, hogy miért? Mert nem én.

4: így van, én is játram már így, egy nagy csoportban pont a csoportnak megfelelő programot hirdettem végre, és egyetlen komoly jelentkezés nem volt.

Máshol egy szervezésen 3an mentünk + szervezők.

Szerintem egyrészt a digitális világ miatt van egyfajta elszemélytelenedés. Pl. amiket #3 is említ. Lenne mondjuk igényük személyes társas interakcióra, de nem tudják, hogy azt hogy kell jól csinálni, nem ahhoz vannak szokva.

Ezen kívül komoly terhek, elvárások vannak gazdaságilag, társadalmilag (család, karrier, tanulás).

Illetve a covid miatti értelmetlen, diktatórikus korlátozások pont ennek a korosztálynak tettek be nagyon.